MENU

Medvehagyma

A medvehagymáról általában

A medvehagyma (Allium ursinum) itthon az utóbbi években vált felkapottá, első sorban a Nagy Gasztroblogger Forradalomnak köszönhetően. Európában őshonos, egészen jól tűri a hideget, így az északi régióban is megterem, és közkedvelt: Németországban ugyan csak az utóbbi évtizedekben lett hatalmas divatja, de Svájcban például évszázadok óta hasznosították a takarmányozás során: ha ugyanis a tehenekkel sok medvehagymát etetnek, a tejüknek enyhén fokhagymás lesz az íze, amit vajkészítéskor remekül tudtak használni, az ilyen módon készült fokhagyma ízű vaj a 19. században hatalmas népszerűségnek örvendett.

Az elnevezésnek a legtöbb nyelvben köze van a medvéhez (angol: bear's garlic, németül: der Baerlauch, spanyolul.: el ajo de oso, olaszul.: l'aglio orsino). Erre a legvalószínűbb magyarázatnak még az tűnik, hogy az elnevezés a középkorból ered,  amikor a Teuton lovagok megfigyelték, hogy a téli álomból ébredő medvék rengeteg medvehagymát fogyasztanak, hogy a téli álom során lemerült vitamin és ásványi anyag készletüket feltöltsék, és kitisztítsák az emésztőrendszerünket.

Húsz-negyvenöt centi magasra nő, az első tavaszi zöldek között van. Sok  helyen már február közepe-vége táján szedhető, és egészen áprilisig, a növény felvirágzásáig érdemes járni érte az erdőket, a nedves, enyhén savas talajt kedveli. És a félhomályos, árnyékos helyeket - ezért jellemzően erdőben akadhatunk hatalmas, messziről illatozó medvehagyma telepekbe.

A növénynek itthon csak a nagy, húsos leveleit fogyasztják, de sok helyen kedvelt a virágzás után a hagyma, vagy maga a virág fogyasztása, utóbbit saláták díszítésére is használják. Így természetesen a növény hosszabb ideig hasznosítható, nemcsak addig a pár hétig, ami a levelek kibújásától a virágzásig tart.

Amikor felvirágzik, a levelek elvesztik zamatukat, viszont a gumók és a virágok ízletessé válnak - mindkettő fogyasztható. A bimbóknak erősebb, borsosabb íze van, salátákba kiegészítőnek ideális. Gumója majdnem egész évben, júliustól decemberig szedhető, a sima fokhagymához hasonlóan szokás fogyasztani. A leveleknél erősebb, de a fokhagymánál gyengébb íze van.

Újrafelfedezését követően rendszeresen érkeztek hírek a szerencsétlenül végződő medvehagyma túrákról, a növény levele ugyanis nagyon hasonlít a még ki nem virágzott gyöngyvirágéhoz (Convallaria majalis), és az őszi kikericséhez (Colchicum autumnale), és az utóbbi két növény erősen mérgező. Megkülönböztetni nem olyan nehéz a medvehagymát: az ujjunkon szétdörzsölve a levelet, csak ez ad enyhén fokhagymaillatot, a két virág levele nem.

 

Élettani hatásai

A medvehagymának sok szempontból hasonló élettani hatása van a fokhagymához, tisztítja a vért, regenerálja az érfalat, erősíti az immunrendszert, továbbá regenerálja a májat, az epét és a gyomrot. (A név eredetének másik közkedvelt magyarázata szerint a növény fogyasztása egy medve erejét kölcsönzi az embernek).

Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.

A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.

Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttszedése nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és csak orvosi felügyelet mellett megengedett véralvadásgátlót, nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára a rendszeres hagymafogyasztás.

Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsődleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki hatására kellemetlen bőrreakció.

Bár humán klinikai eredmények nem támasztják alá a hagyma vércukorszintet és inzulin termelődést befolyásoló hatását, ennek ellenére cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Forrás: házipatika.com

 

 

 

 

Két barát találkozik

Milyen a feleséged az ágyban?

A fene tudja, egyik ezt mond a másik azt mond.

x