MENU

Pályafutásom és eredményei

 

 

Az asztalitenisz sportág iránt már fiatal koromban, a 60-es évek környékén  érdeklődtem,  lelkes és rendszeres szurkolója voltam  ezen időszak profi  játékosainak, és ahogy jöttek a magyar csapat sikerei, a három nagy (Jónyer-Klampár-Gergely ) "ágyúk" révén, akikre méltán büszke nem csak a magyar asztalitenisz sportág, hanem az egész magyar társadalom is, egyre jobban nőtt, e gyönyörű, de igen összetett sportág népszerűsége. Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor. A kaucsuklabda urai, a fiúk a térről, a srácok, akik elkápráztatták a világot, akik előtt behódolt a világ. Ehhez a fantasztikus csapathoz három egyéniség kellett, Jónyer az öreg, Klampár a bohém, és persze Gergely Gabi.

Folytatva e "félelmetes" csapat eredményeit,  az oldalam,  Galéria/Asztalitenisz képsorai, egy korabeli Magyar-Svéd mérkőzés képkockáit mutatják, ( az ellenfélnél, élükön, Stellan Bengtsson nal, aki 1971-ben egyéni világbajnokságot szerzett ) mely képeket magam készítettem, annak idején a sport csarnokban.

Ezek a fiúk többszörös világbajnokok voltak, akiktől még a kínai válogatott is "stresszes" állapotba került, és tessék, hova kerültünk, már egy "afganisztáni" válogatott ellen is jól fel kell készíteni a  válogatottat, hogy ne érje csapatunkat egy váratlan meglepetés. Elnézést kérek, hogyha mondataimmal magamra haragítanák valakit, a mai fiúkból, de ezzel nem a játékosok érdemeit akarom vitatni csupán, csak a magyar asztalitenisznek az  európai mezőnyben elfoglalt helyére szeretnék utalni. Nyilván számtalan "akadályozó tényező" játszott szerepet hogy ide jutott e sportág. Megemlítenék, a szakmai berkekben mindenki által ismert néhány "akadályozó" tényezőt, és most elég finoman fogalmaztam, nevezetesen:

-nevelő egyesületek hiánya

- az ideális korú, 8-9 éves  gyerekek toborzásának a hiánya az iskolákban ("sok gyerekből"  lehet  egy-két világbajnokot nevelni, de "kevésből" szinte lehetetlen )

-  a média "nulla szintű" támogatása, Asztalitenisz Világbajnokságot Magyar tévé társaság tudomásom szerint soha nem közvetített, a Eurosport pedig úgy "éjfél" körüli időpontban, no komment.......

- ma már minden asztaliteniszt pártoló ország, honosít kínai játékosokat, hiszen velük "feljön" az anyaországi mezőny is, nekünk is voltak ilyenek, de nekünk nem kellettek

- nem kiemelt sportág révén az állam nem támogatja anyagilag megfelelően ( ezen a téren mintha valami megindult volna, tudomásom szerint és 2013-t írunk)

- létesítmények hiánya, sorra szűnnek meg csarnokok és klubok

- szponzori hiányok és egyéb általam nem ismert okok!!!!!!!!

Példaként említeném Ausztriát, mert ez az ország korábban nem az asztaliteniszezőiről volt híres, hanem a rengetek világklasszis síelőiről, és tessék Werner Schlager ( hála Isten magyar szálak is vannak, mert edzője: Karsai Ferenc volt ) világbajnok lett Párizsban 2003-ban, és gondolom az edzői munkán kívül, szerepe volt a sikerben Chen Weixing-nek is, mint klubtársnak. mert Ő aztán kiváló edzőpartner lehetett. Csak halkan megjegyzem, de mindenki tudja hogy ez a Chen Weixing a Postás csapat tagja volt, nekünk  nem kellett, vagy a magyarok szerint gyenge szintű játékos volt, érdekes !!!!???

 Miután jól kiaggódtam magamat a mai magyar asztalitenisz állapotáról, folytatnám a magam történetét, vagyis visszagondolva a már említett "aranykorra", annak idején tehát a 60-70-es években, szinte minden csapatmérkőzésen szurkoltam, és micsoda mérkőzések voltak, a mai nevén Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok-ban, mivel annak idején nem volt más létesítmény egy színvonalas nemzetközi mérkőzés megrendezésére. De ez a csarnok adott otthont időnként a csapatbajnoki rangadók  megrendezésére is, példaként említenék egyet, mondjuk a  Szpartakusz-Ganz Mávag mérkőzést, vagy akár a BVSC híres csapatát, akik egymással világszintű mérkőzéseket játszottak, teltházas csarnok mellett . Hol vannak már ezek az idők, szakosztályok, de sorolhatnék jó pár nagy múltú egyesületet, amelyek eltűntek. A három világbajnok árnyékában is voltak  kiváló nemzetközi szintű játékosok, és elnézést kérek, ha valakit nem említenék, de most hirtelen  a Frank-Molnár-Kreisz-Asztalos.......és így tovább, jutott eszembe. Bizony ez egy "Puskás" fénykor volt, mely nagyon sok amatőr játékost is  inspirált az asztalitenisz szeretetére. Példaként így nézett ki egy szakosztály, jelen esetben a Postás SE, 1965-ben, hol van ez már???

Bizonyos mértékben Én is, nekik köszönhetem hogy eljátszottam azzal a gondolattal, hogy elkezdek versenyszerűen játszani valamelyik egyesületben, de sajnos egy hátráltató tényező  volt a dologban hogy nem volt ifjúsági múltam, mivel más sportág, nevezetesen a síelés volt az ifjúsági sportágam és így közel 30 éves koromban fogtam először ütőt a kezembe. Nos aki ismeri az asztalitenisz szakmai oldalát, az gondolhatja hogy ez a pasas, ebben a korban, nem fogja sokra vinni az asztaliteniszezésben. Én is tisztában voltam ezzel az óriási hátránnyal, így  csupán csak azt a célt tűztem magam elé hogy elérjek egy jó amatőr szintet, és akkor már megérte.

Az amatőrségemet a Tipográfiánál kezdtem, és hálás vagyok ezen első egyesületemnek pontosabban a "Tipográfia Testedző Egyesület"-nek hogy befogadott és személy szerint néhai Meleg Tibor szakosztályvezetőnek hogy az amatőrré válásom rögös útjaiban segített. A Tipográfia még 1945-ben alapította az asztalitenisz szakosztályát, amatőr szinten, NB II-tő szinttől lefelé működő bajnokságokban játszottunk és "Tibor bácsi", mert így hívtuk, berakott néha a csapatba, emlékszem NB III-as mérkőzésekre, és váltakozó sikerrel szerepeltem. A szakosztály a mai napig is működik, játékosai budapesti bajnokságban versenyeznek. Már kezdtem a "szárnyaimat bontogatni", amikor Tibor bácsi benevezett egy harmadosztályú, győri versenyre, nem is nagyon érdekelte a rendezőséget a selejtezőbeni eredményeim, mivel "nevem" nem lévén, úgy gondolták hogy egyszer csak kiesik a pasas, hát nem így történt, végül megnyertem a versenyt és erre külön, azért vagyok büszke, mert a játékos pályafutásom nagyon is a kezdetén értem el e sikert és ennek jutalma az alábbi gyönyörű ötvös munka:

A Tipográfiában eltöltött időket a MALÉV csapatában eltöltött idők követték,  és beszámolómat néhány gondolat erejéig a szakosztály rövid történelmi áttekintésével kezdeném. MALÉV alkalmazottjaként (1969 óta ), kezdetben, a hangár -ban megrendezett házi bajnokság szolgálta a MALÉV pingpong életét, természetesen amatőr szinten, szakosztály nélkül. A 70-es években csapattársaimmal sokat utaztunk határon kívül, az utazási kedvezmény adta lehetőséggel, csupán csak valamelyik légitársaság meghívását kellett "kierőszakolnunk", és jöttek az utazások, hogy néhányat említsek, Interflug-Lot-Czech Airlines, egy kicsit távolabb is, Tap-Air India és így tovább. Csodálatos évek voltak ezek, és mint amatőr szinten értük el ezeket a lehetőségeket. Az asztalitenisz szakosztály 1979-ben alakult meg, dr Vilmos Endre gazdasági Igazgató támogatása mellett. Élete nagy álma volt a MALÉV sport fejlesztése és ezért tett is sokat, mint felsőszintű vállalati vezető. Az Ő érdeme volt az 1971 épült klubszoba, mely helységet jelenleg az ifjúsági versenyzők nevelésére használják, aztán 1978-ban a "Forfa" került átadásra, ahol öltözök és egyéb kiszolgáló helységek létesültek. 1984-ben került átadásra a teremsportok igényeihez igazodó nagy tornacsarnok, mely a mai napig, többek között az asztalitenisz szakosztály edző és verseny színhelye. Kiváló terem az asztalitenisz sportág számára, mivel egy alap párnafákra helyezett parkettás terem, így rendkívül kíméli a láb ízületeket. A mai szegényes terem lehetőségek mellett ez a csarnok, egy óriási kincs. Tehát mindezekben  dr  Vilmos Endre nagy érdemeket szerzett és ennek okán is nevezték el róla, 1996-ban a sporttelepet, "MALÉV Vilmos Endre Sportcentrum".

1992-ben kezdődött a MALÉV-nél a profi asztalitenisz élet, miután a vállalat "belenyúlt" a pénztárcájába és fokozatosan  Extra ligás csapatot hozott lére, így az ország első számú csapata lett. Mondjuk ez nem csoda hiszen a "fénykorban" az összeállítás a következő volt: Fan Yiyong - Pázsi Ferenc - Turbók Attila - Varga Zoltán. Jöttek is az eredmények, sőt nemzetközi szinten is. Később különféle problémák miatt a "húzó" emberünk a kínai származású Fan Yiyong távozott a szakosztálytól, sőt az országot is elhagyta, és most egy kicsit visszakapcsolódnék  a fentiekhez, csupán csak azért, hogy érzékeltessem  Fan Yiyong mekkora mértékű játékos volt, hogy egy Chen  Weixing-t szinte megalázó módon nagy fölénnyel legyőzött a csapatmérkőzések során. Azt is kijelenhetjük, hogy volt olyan idénye a Fan Yiyong-nak, hogy Magyarországon nem talált legyőzőre, sőt az Extra ligát is veretlenül zárta, mondjuk ez nem semmi!!!!???? Ennek ellenére a magyar asztalitenisz sportnak nem kellett a Yiyong, így a honosítására sem került sor. Jelenleg Las Vegas-ban clubot nyitott, de az USA számtalan államában feltűnt, mint edző és mint játékos is.

Az ezt követő időszak a MALÉV csapat számára már a "felhígulás" és a lassú leépülés időszaka volt, ugyan létezett még egy NB I-es csapat, állandóan váltogatott edzőkkel, ahol Én is játszhattam tartalékként NB I mérkőzést, váltakozó sikerrel, de azért elmondhatom, hogy ez volt számomra a maximálisan elért eredmény, mint játékos.

A szakosztály  leépülése folytatódott, egészen a mai napig működő amatőr szakosztályig. Időközben azért feltűntek tehetséges fiatalok, a szűkös nevelési költségek és lehetőségek ellenére, azonban mihelyt elérték a magasabb szintet, távoztak. Nyilván mindenben közrejátszott, a MALÉV-tól kapott anyagi támogatás mértékének a csökkenése, majd a teljes megszűnése. Jelenleg a klub és a sporttelep önkormányzati tulajdonban van.

Korom előrehaladtával, felismertem azt a tényt hogy a rendszeres versenyzésről le kell mondanom. Nem is bántam, hiszen a rendszeres edzés és egy újabb kihívás, nevezetesen a "veterán versenyek", bőven kárpótolták igényeimet. Így most már közel 5-6 éve veszek részt az itthoni korosztályos veterán versenyeken, váltakozó sikerrel. Voltam már első helyezett egyéniben, párosban, aztán helyezett is, de talán a legnagyobb büszkeséggel tölt el amikor 2009-ben megnyertem a 65-70 -es korosztály, Budapest bajnokságát:

 

 

A közel 40 éves asztalitenisz múltamat, illetve eredményeimet amit az egyéni és csapatversenyek során elértem, hűen szimbolizálják a honlapom:  Galéria/Asztalitenisz oldal képei.

Jelenleg is és most 2017 év végét írjuk, továbbra is az asztalitenisz tölti ki életem nagy részét. Kell a mozgás, mert sajnos a kedvenc verseny sportágamat csak télen űzhetem, vagyis a síelést, akkor is csak évente 4-5 alkalommal, de pig-pongozni szerencsére hetente több alkalommal is van lehetőségem. Kitűnő feltélek adottak, hogy sportoljak és hála Isten az egészségem ezt jelenleg még meg is engedi. Készítettem egy rövid kis összeállítást a szakosztály egyik edzéséről és mot tekintsük meg: 

 

 

 

 

A BOLDOG NŐK 5 TITKA

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető állása.
2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni és mindig megnevettet.
3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és
ráadásul nem hazudik.
4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.
5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

x