MENU

Veteránként

 

Talán elõször, röviden, az egészségünkrõl, az asztalitenisz tükrében

 

rendszeres fizikai aktivitás akár mint sporttevékenység, akár mint a hétköznapi életvitelbe beépített mozgásprogram, így a rendszeres asztaliteniszezés is, mintegy ellensúlyozza az öregedéssel együtt járó negatív hatásokat, 

- csökkenti a mortalitást (halandóságot) és a 

- morbiditást (egy adott betegség gyakoriságát szemléltető szám, ami megmutatja, hogy egy populáción belül hány ember szenved az adott betegségben az összlakosság számához viszonyítva. A morbiditást általában 100 000 főre vetítik),

- nyújtja az élettartamot, ezen belül hangsúlyozottan az aktív élettartamunkat.

Úgy tűnik, az idősödés folyamatában az életmód jóval fontosabb tényező, mint azt korábban gondolták. Több kutatás szerint is az idő előtti halálozásban az életmódnak legalább akkora szerepe van, mint a géneknek. Vagyis jelentős részben a saját kezünkben van, hogy meddig élünk. Arra pedig, hogy mennyi időt tölthetünk egészségesen, még nagyobb befolyásunk van.

Bár tény, hogy az öregedés elkerülhetetlen, a folyamat lassítható. Az öregedés természetes velejárója az izmok tömegének és erejének csökkenése, az immunműködés gyengülése, az idegrostok vezetési képességének csökkenése, a látás és a hallás romlása, és ugyancsak csökken a tüdőkapacitás, lassul a reflex, csökken az agytömeg. Ám hogy ezek a folyamatok milyen gyorsan játszódnak le, azt életmódunkkal képesek vagyunk befolyásolni.

A nagyobb fittséggel (aerob kapacitással) rendelkező személyek életkilátásai jobbak a fizikailag inaktívakéihoz képest. Ebben szerep jut a fiatalkorban végzett sportolásnak, van szerepe a genetikai alkatnak, de számos megfigyelés tanúsítja, hogy a döntő tényező a rendszeres fizikai aktivitás. Ez bármely életkorban elkezdhető, és nagyon idős korban is előnyökkel jár a tevékeny, minőségi élet megnyújtásában, az önálló életvitelre képesség megtartásában.

Az időskori sportok kiválasztásában az egyik elsődleges szempont, hogy biztonságosan el tudjuk kerülni a túlterheléseket az esetleges sérülések megelőzése végett. Fiatalkorban a szervezet szinte korlátlanul igénybe vehető, és pozitívan reagál a különféle terhelésekre. Erősödik, megedződik (adaptálódik). Időskorban a szervezet sajnos már képtelen ilyen mértékű alkalmazkodásra, ezért számolni kell bizonyos alapbetegségek jelenlétével is. Ilyenek például a csontritkulás, érelmeszesedés, gyengébb szívizom, gyengébb látás és hallás, illetve a megnövekedett reakcióidő. Ezeket a tényezőket mind figyelembe kell venni az időskori mozgásprogramok összeállításakor, testmozgások tervezésekor. A normális, hétköznapi terhelés mellett tünet- illetve panaszmentes, az életkorral járó természetes elváltozások könnyen problémákat okozhatnak erősebb megterhelésre.

Van azonban evvel kapcsolatban egy érdekes jelenség, nevezetesen, hogy azok a sportolók, akik fiatal korukban világszínvonalon sportoltak, majd amint abbahagyták a sportolást és talán ez a jellemző, az idő múlásával, de mondhatnánk, hogy pár év múlva, szervezetük olyan mértékben „leépül” (elhízás, lassú mozgás, káros szenvedélyek, stb), hogy semmilyen sport tevékenységet képtelenek folytatni, már az akaraterő hiánya miatt is. Létezik egy szűk réteg ezen profik táborából, akik folytatják a sport tevékenységüket, persze nyilván nem minden sportágnál tehető ez meg és most itt csatlakoznék az asztaliteniszhez, hogy ez a sportág viszont kortalan és ez a csodálatos benne, hogy minden korosztály számára sportolási lehetőséget biztosít, akár életünk végéig.

A szakértők többek közt a rendszeres testmozgást ajánlják, mint a sejtöregedés egyik lassítóját. Az már sokkal érdekesebb, hogy a kutatók szerint a nagy intenzitású edzéseket végző felnőttek, akik például heti ötször 30-40 percet kocognak, biológiailag sokkal kevésbé öregek: szervezetük akár kilenc évvel fiatalabb maradhat, mint kortársaiké.

Az egész folyamatnak a telomerek-hez van köze és most kénytelen vagyok ezt a szót használni, korántsem nagyképűségből. Ezek a fehérjeszakaszok a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén találhatóak, nagyjából úgy kell elképzelni őket, mint a cipőfűzők végén elhelyezkedő műanyag borításokat. Minden alkalommal, amikor egy sejt osztódik, a DNS-szál végeinek egy-egy darabja lekopik. Jobb esetben az elveszett rész a telomerhez tartozik. Minél rövidebb ez a szakasz, az ember szervezete annál öregebb.

A telomerek egy idő után elfogynak, és ekkor az értékes genetikai anyag kezd el apadni, ami a keletkező sejt minőségének romlásával jár.

Az például nem elég a fiatalító kúrához, ha az ember gyorsan elsétál a boltba, vagy rövid ideig kerékpározik.

Egy külföldi kutatás, 65-75 éves férfiakat vizsgált, amikor is három dán futballklub szenior csapata volt a megfigyelt sportoló csoport. Átlagosan 52 éve futballoztak, eközben pedig 1300 meccset játszottak le. A vizsgálat idején heti két edzésen vettek részt, az eredmények szerint pedig szívük 12 százalékkal nagyobb mértékben volt képes összehúzódni – azaz egyszerre több vért volt képes pumpálni, mint a nem futballozó kortársaiké. Emellett ez a csoport a testén is hét kilóval kevesebb zsírt cipelt, szignifikánsan alacsonyabb volt a nyugalmi pulzusa, és erőnléte is jóval nagyobbnak bizonyult.

Amint az több kutatási eredményből is nyilvánvalóan kitűnik, hogy az állóképességi edzés kifejezetten hatékony az időskori elhízás, vérnyomás- és pulzusemelkedés, vércukorszint-növekedés megelőzésére, illetve ellensúlyozására. Bizonyított az is, hogy az időskori rendszeres edzés csökkenti a testzsír százalékot, növeli a szövetek inzulinérzékenységét, így segíti a szénhidrát-anyagcserét és csökkenti a vércukorszintet. Emellett pszichikai hatásai is vannak. Segíti az alvást, és csökkenti az enyhe depressziót, fékezi az időskori memóriavesztést, javítja a reakcióidőt. Tehát egyértelműen jótékony hatásai vannak.

Ugyanakkor azért azt sem szabad elfelejtenünk, hogy már nem vagyunk húszévesek, vagyis nagyon lényeges az egyenletes terhelés idős korban.

Tehát összefoglalva, elmondhatjuk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás jótékony szerepe,

-  a „cardiovascularis” (szív és érrendszeri betegségek),

- a „metabolikus” (a metabolikus szindróma manapság gyakori tünetcsoport, amelynek elemei az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vércukorszint és a kóros vérzsír szint)” megbetegedések és halálozások,

- egyes rákok, az „osteoporosis” (csontritkulás), a mozgatórendszer egyes betegségei, a kognitív funkció csökkenés megelőzésében vitathatatlan.

Védő szerepe miatt egyre kiterjedtebben ajánlatos az aktivitás minden életkorban. Kétkedő hangok olykor a genetikai adottságok elsőbbségét vetik fel, mások csak az ifjúkorra korlátoznák a sportolást, sokan nem hisznek abban, hogy az aktívvá válás idősebb életkorban is megoldható és előnyös.

Ezért jelent különlegesen informatív ismereteket azok egészségének és életkilátásainak megismerése, akik élethossziglan aktívak maradtak, vagy akik ugyan nem versenysportoltak, de idős korukra aktívvá váltak, vagy akár ebben a korban kezdtek el asztaliteniszezni.

De valójában mely életkortól, mondhatjuk, valakire, hogy veterán sportoló, na erre, pár gondolatot, a honlapom következő alfejezetében (Ki a veterán)  talál a kedves olvasó.

 

Ki a veterán

Kategóriák

Ha valaki a nemzetközi irodalomban a veterán szó utáni információkat keresi és most kizárólag az asztaliteniszre gondolok, egy alapvető értelmezést, vagy úgy is mondhatjuk, hogy egy alap szabályt talál, ez pedig az, hogy az a veterán sportoló aki betöltötte a 40 ik életévét, majd 5 évenkénti ugrásokkal (öregedéssel), egészen 90 éves korig versenyezhet. Természetesen 90 éves kor felett is versenyezhet valaki, de ekkor már nem képeznek kategóriákat, na még jó, hiszen ezt a kort meg kell érni és oda kell állni az asztalhoz versenyezni, még rágondolni is csodálat.

Nézzünk egy példát, mondjuk a legutóbbi, 2018-as Las Vegas-i veterán asztalitenisz világbajnokságot és annak kategóriáit korcsoportok szerint:

 

- 40 - 44 years (Born 1978 or before)

 - 45 - 49 years (Born 1973 or before)

 - 50 - 54 years (Born 1968 or before)

 - 55 - 59 years (Born 1963 or before)

 - 60 - 64 years (Born 1958 or before)

 - 65 - 69 years (Born 1953 or before)

 - 70 - 74 years (Born 1948 or before) 

 - 75 - 79 years (Born 1943 or before)

 - 80 - 84 years (Born 1938 or before)

 - 85 - 89 years (Born 1933 or before)

 - Over 90 years (Born 1928 or before)

 

A nemzetközi veterán szövetség az IVTTS- (International Veterans Table Tennis Society) a korcsoportokra vonatkozó ajánlása pedig az alábbi (idézet):

 

"3.  Categories of the Team Championships

 

3.1     In principle, the following Age Categories for Women and Men will be offered:

           40 – 49 years         

           50 – 59 years         

           60 – 64 years

           65 – 69 years

           70 – 74 years

           75 years and over

 

3.2     If there will be announced less than 4 teams in each age category 60-64, 65-69, 70-74 and over 75 the Organiser will be authorised to combine the categories 60-64 and 65-69 as 60-69  and the categories 70-74 and over 75 as 70 and over".

 

A Magyar Asztalitenisz Szövetség, ilyen jellegű kategorizálást, nem közöl, honlapján a versenyekre történő elektronikus nevezések során, találkozunk ilyen jellegű besorolásokkal. Pedig kellene, nemde?

 

Tehát létezik egy 2000-ben megalapított veterán nemzetközi szövetség e kis bolygónkon, igaz hogy hazánk és számtalan ország nem is tagja, Kínáról nem is beszélve, és elég érdekes ezen szövetség elvi javaslata, mert az ő ajánlásukban 75 éves kor felett nem határoznak meg korcsoportokat. Miután részt vettem néhány veterán világversenyen, ez a megközelítés, hát hogyan is fogalmazzak, na maradok a legenyhébb megfogalmazásnál, hát ez nem valami szakszerű. 12 európai ország, akik ezt a szövetséget létrehozták, Holland elnökséggel. Úgy igazából nem is értem, hogy most akkor minek? Több veterán szövetséget nem is találtam a világhálón, persze ez nem jelenti, hogy nem léteznek, de akkor hol?

Aztán létezik a nemzetközi asztalitenisz szövetség (International Table Tennis Federation), ahol találunk veterán versenyekre vonatkozó utalásokat, de csak verseny helyszíneket, szabályok nélkül, melyek mind európai versenyek és érdekes módon egy magyar verseny is szerepel benne, ez pedig a 14th Tibhar Cup Veterans, Lake Balaton (HUN), 6-8 Jul”, hát ez érdekes. Most szándékosan nem akarok ezzel a versennyel foglalkozni, csak engedjenek meg egy rövid megjegyzést, nevezetesen, hogy a Magyarországon megrendezésre kerülö kb. 9 veterán verseny közül pont ezen versenyen indulók nem kapnak ranglista pontot a Magyar Asztalitenisz Szövetségtől, és valószínű hogy ehhez az afganisztáni ranglistát kellene megtekinteni, azért ez is érdekes, nemde?

Ráadásúl nem “kis” személyek rendezik ezt a füredi versenyt, mint Karsai Ferenc-Bajdik István, akik közül Karsai Ferenc éppen most (2018-ban) kapott kitüntetést a nemzetközi asztalitenisz szövetségtől de nem ám a Magyar Szövetségtől. 

Tehát röviden foglalkoztam két szövetséggel és egy világversennyel és megállapítottam, hogy a kapcsolatuk még köszönő viszonyban sincsen egymással, persze nyilván a veterán vonalon, mert a többi szinvonallal nem foglakozom, sajnos objektív okok miatt. Elég mostoha “szakág” ez a veteran szakág, de nézzük az elméleti részét.

 

Az asztaliteniszben a 40 éves sportoló, veterán?

Ki a veteran, a szó jelentése alapján:

Eredet [veterán < francia: vétéran (veterán) < latin: veteranus (öreg katona) < vetus (régi) < szanszkrit: vatsa (év)].

A kiöregedett, már nem harcoló katonát hívják veteránnak, akinek régen gyakran adtak földet miután leszerelt a hadseregtől, hogy megjutalmazzák korábbi hőstetteiért.

Visszakanyarodva az asztaliteniszhez, akkor nézzük ennek tükrében a veterán asztaliteniszezőket. Azt mondhatjuk, hogy a világ szinte minden táján kiegyenlítődött az asztalitenisz sportág színvonala, annyira, hogy ma már komolyan kell venni egy Indonéz vagy akár egy indiai játékost is, a profi szinttől a veteránig bezárólag. Sok ország ledönti a saját korábbi tradícióit (pl. Kína, Japán) és másolni kezdik az európai ütőfogásos kétoldali pörgető játékot. Az asztalitenisz játék még gyorsabbá és agresszívebbé vált, a játék legfontosabb elemei a sebesség, a pörgetés és az erő és mindenki ugyanabba az irányba tart, nagyon hasonlóvá kezdenek válni a játékosok stílusai és kezd a korhatár kitolódni, mert ezt a sportágat sokáig lehet űzni igen magas szinten. A sebesség, a pörgés és az erő faktorai már a határokat feszegetik, ezért a szabályváltozásokkal lassítani igyekeznek a játékot a világ szövetségek, a fizikai képességek fokozott jelentőséget kapnak.

Az adogatás hihetetlen fajtái, laza, de ugyanakkor villám gyors ízületek, melyek jellemzik a mai profi asztaliteniszt.

De meddig lehet ezt csinálni sérülés nélkül, na erre nincs szabály szerintem, ez egyénenként változó, csak azért egy fontos dolgot megemlítenék, és ami véleményem szerint nincs jól szabályozva, mind hazai, mind nemzetközi szinten nevezetesen, hogy az a 40 éves kor amit a nemzetközi és Magyar szövetség meghatároznak mint veterán alsó korhatárt, hát hogyan is mondjam, enyhén szólva, nevetséges. Végig kell nézni a hazai és a nemzetközi „porondon”, és azt látjuk, hogy az asztaliteniszt profi (ki a profi: az a profi játékos, aki ebből él a jövedelme révén) szinten nem hagyják abba a játékosok 40 éves korban, kő keményen folytatják, nyilván pénzért játszanak és folytatják, hiszen ezért profik. Hazánkban egy 40 éves profi játékos erőlködés nélkül befér, egy extraligás csapatba és külföldön is hasonló a helyzet. De akkor kik neveznek tulajdonképpen egy-egy veterán versenyre a 40-es kategóriában, a „második vonal” és most nem akarok senkit megbántani, de ebben a korosztályban valahogy mintha különválnának a sportolók? Oda már nem fér be, ide már jó, sőt nagyon jó, egyszóval ezért véleményem szerint, az asztaliteniszben az a veterán, aki legalább az 50-ik életévét betöltötte. 40 és 50 életév között az asztalitenisznél a fizikai erőn kívül, képes még a játékos szervezete a gyors reflex és agyi tevékenységre, ízületek nem lassulnak olyan mértékben. Viszont az 50 életévet valóban „határkőnek” tekintem, hiszen ha csak a hölgyekre gondolunk, vagy a férfiak szervezte is ekkor kezd változáson átmenni, minden „porcikánk” kezd öregedni, na ekkor már tényleg veterán valaki.   

Nézünk egy példát, jó mondjuk akit megemlítek, „nem terem minden bokorban”, ez egy extra kivétel, példáúl Vladimir Samsonov, vagy ahogy a kínaiak hívják, a „Tai Chi Maste”, mert minden stílusban kiváló, mind támadásban, mind védekezésben. 2018-ban az egyik World Tour versenyen és nem is akármelyiken a „Kaisa China Open, Shenzhen”-ben harmadik helyezést ért el, 42 évesen. Ezek után mondjuk megjelenne egy veterán versenyen kategóriájában, hát érdekes lenne és hány ilyen hasonló tudásszintű játékos van a világban és esze águkban sincs erkölcsi sikerekért elindulni veterán versenyen. Itt nincs „price money”, semmi más csak egy érem meg egy oklevél, ennyi a jutalom.

Ha egy ilyen hasonló szintű játékos elindul egy veterán versenyen, az eredmény, egy bohóckodás, mint ezt jól bizonyította, hogy a legutóbbi veterán világbajnokságon, Las Vegasban, Roskopf és Chen Weixing nevezett a 45-49-es korosztályban, nyilván döntőt játszott, na még jó hát ki az a veterán aki ilyen szintű játékosokat meg tudna „szorítani”, senki és az eredmény egy  cirkuszi mutatvány lett, sok bohóckodással. És most képzelje el a kedves olvasó, a mellette lévő asztalon pedig a 80 évesek játszották döntőjüket, akik előtt megemelem a képzeletbeli kalapom, de azért nem nevetséges az egész. Mondjuk élvezte a közönség a cirkuszt, hiszen cirkusz az volt a javából, és a népnek ez kell az igaz, azonban a levegőben lehetett érezni, hogy igazából nem odavalók ezek a játékosok. Színvonalas bemutatóra a meghívásuk emelte volna a verseny „színvonalát” azonban így játékosként, hát ez lett belőle, amit láttunk. Arról nem is beszélve, hogy ennek a két 80 éves két kiváló játékosnak a játékára ki volt kíváncsi, mondjuk a hozzátartozókon kívül.  

A veterán versenyek történetében, tudomásom szerint még nem nevezett ilyen képességű játékos a 40-50-es kategóriában és hogy Las Vegas.ban ez történt, azon nem kell csodálkozni, hiszen ott minden a „show”-ról szól.

Akkor mondjuk ki, hogy az a játékos aki felső osztályban játszik, netán profi világbajnokságon is, az ne indulhasson veterán versenyen, mondjuk 42 vagy akár 45  évesen. Azonban ez sem jó megoldás, nem szerencsések az ilyen korlátozások. De az sem, hogy az így túlságosan levitt korhatár miatt egy kettős állapot alakuljon ki. Ezért javasolnám jó megoldásnak, hogy 50 éves kor felett kellene meghatározni az alsó korhatárt.

 

100-nál több nevezés esetén, hogyan rendezhetőek, az egynapos veterán versenyek Magyarországon?

Lehetőségek

 

Valójában milyenek is a lehetőségek a szűkebb kis hazánkban, már ami a játék termek nagyságát illeti, mondjuk száznál több nevezés esetén. Azt lehet mondani, hogy változó, általában a csarnokokban 16 - 20 asztal áll rendelkezésre, ami nem igazán optimális egy egynapos 100-as létszám feletti verseny rendezésére. Az már a tapasztalatok alapján látszik, hogy ennyi számú asztal esetén egy egynapos verseny az „éjszakába” nyúlik, rendszerint. Nem vitatom a veterán versenyek megrendezésének összetettségét, az asztalok felállításától a lebonyolításig, mert több ember lelkes munkájára van szükség. A nemzetközi versenyek, úgy mint Európa – Világ bajnokságok, mint tudjuk több napig tartanak, azonban számtalan hazai veterán asztalitenisz verseny lebonyolítására egy nap áll rendelkezésre, különféle objektív okok miatt. Gondolom sokszor keményen meg kell küzdeni a termekért és hogy valójában lesz e olyan sportkör aki vállalja a lebonyolítást az eszközök és érmek oldalán. Azért elmondhatjuk, hogy kialakult egy terem „élmezőny”, ahol mindig nagy izgalommal és lelkesedéssel utazik az ember és ahogy szoktuk mondani, oda elmegyek, azt nem hagyom ki. Persze ez is szubjektív, mert mindenkinek más helyszín tetszik, de van egy pár olyan verseny helyszín, ami igazán kiérdemelte minden veterán sportoló elismerését, csak nehogy valami történjen velük negatív irányba. Pár helyszint említenék és ezek számomra top helyszínek, úgy mint „Harkány, Balatonfüred és Békéscsaba. Ezeknek a helyszíneknek, azon felül, hogy jó a szervezésük és nem egynapos versenyek, ezekre a versenyekre külföldiek is neveznek, varázsuk van az infrastruktúra terén, valamint a szervezők odaadó munkája révén. Ezután a listámban jönnek a további helyszínek, mint Karcag, Szigetcsép, Tata, Gödöllő, Szolnok, Budapest. Ezek a versenyek, ahogy szokták mondani, olyan, „egy kaptafa” módon estére általában befejeződnek és a résztvevőkben olyan különösen maradandó élményben marad, jó hát pingpongozni lehet és ranglista pontot is adnak, azok számára, akik „ranglista pont éhesek” és naponta figyelik ranglista helyezésüket. Ennek kapcsán beszéltem több olyan veterán sportolóval, aki csak azért nem vesz részt a Balatonfüredi versenyen, mert nem ad ranglista pontot. Kérdezem én, hát nem mindegy, nem a pingpong labda „feeling”-je, vagy a légkör miatt megy el ilyen versenyekre az ember? Na de erről a ranglista pontokról, talán később tennék említést.  

 

Egy kicsit a szervezésről

Rendezés

 Rendszerint páros játékkal kezdődik a nap, a „legfiatalabb” korosztálytól a 80 évesig.

 Ezzel meg is érkeztem az alap problémára, ami szerencsére változott egy kicsit, de a helyzet nem megnyugtató. Az idősebb korcsoportok szemszögéből nézem a kérdést és most nem azért mert én is közéjük tartozom, hanem azért mert mint említettem számomra az igazi veterán az, aki a korát meghazuttolóan oda tud állni az asztalhoz, mert szerintem ezeket a veterán sportolókat kell megbecsülni a sportágnak. Mert az a szerencsétlen 80 éves veterán aki reggeltől az estébe nyúlóan, állandó éber figyelemmel ücsörög és alig várja, hogy sorra kerüljön, mondjuk délutánra, a maradék erejének és ízületének tartalékait is elveszítette délutánra, mert a páros és az egyéni versenyeket is a 40-es „profi” korosztály játékosaival kezdik rendszerint.

Mert hogyan is kezdődik a verseny, hát így:

 9:30 férfi páros (40-49, 50-59, 60-64, 65-69, 70-74, 75 év felettiek)

 13:00 női és férfi egyes (40-49, 50-59, 60-64, 65-69, 70-74, 75-79, 80+ )

A „fiatalok” a 40-es korosztály, na most megkérdezem, hogy kinek okozott problémát ez 40 éves korában, hogy időnként hosszú szünet van a versenyében, aztán folytatódik, vagy ha ő kezd utolsónak, szerintem senkinek, hiszen az ő szervezetük még edzett az ilyenfajta megterhelésre, mi történt akkor, ha netán 200 km-t kellet utazniuk, mondjuk egy extraliga mérkőzésre, semmi, bírják. A szerencsétlen 75 vagy 80 éves veterán, legjobb esetben is délután 4 óra körül kerül asztalhoz. Mondjuk nagy élmény nézni azokat a csodálatos pörgetéseket amit a 40-es korosztály produkál, de mindezt kit érdekel.

A példából is látszik, hogy azért némi változás történt, nevezetesen az, hogy az egyéni versenyeket délutánra tették, mert korábban még ez sem volt napirenden. Ez az egész veterán verseny rendszer nálunk, szerintem „fordítva van bekötve”, mert a szervezés szerint valójában ki a bánat kíváncsi arra, hogy mondjuk két 80 éves magyar „ifjú kínlódik” az asztalnál, 9:30-tól, Magyarországon, és most a Las Vegas-i példa analógiáján, hát szerintem senki. Pedig ez ám a „csoda”, ha valaki még versenyezni tud ebben az életkorban. Hiszen éppen ez a lényege a veterán versenyeknek, hogy azokat éltessük akik képesek még ebben a korban is versenyezni.

Ezért is van az, hogy az egynapos versenyeken rendszerint nincs annyi induló, mint mondjuk ahol két napra van elosztva a páros és az egyéni verseny. Nyilván nem elhanyagolandó, az a tényező sem, hogy ezeknek a termeknek a bérlése nem könnyű feladat 2 napra, gondolom anyagi okok gyanánt.

Így kialakult a versenyek toplistája, amelyekre külföldiek is neveznek rendszerint, úgy mint Balatonfüred, Harkány és Békéscsaba. A további 8 helyszín marad egy gyorstalpaló esemény házigazdája, teljes hazai mezőnnyel.

Említettem a balatonfüredi versenyt és ez valahogy olyan kakukk tojás számomra, de miért is? Mint említettem ez az egyetlen olyan verseny, amely szerepel a nemzetközi naptárban (ITTF), a többi 9 hazai verseny helyszint meg sem említik. Talán itt valami rejtélyes személyi probléma lehet a háttérben, innen ezt én „nem látom”, nem tudom megítélni, de lehet hogy jobb is, ki tudja. Ha a versenyző szemszögéből nézem, akkor kijelenthető, hogy a füredi verseny rendezése a legprofibb szintű, talán egy világversenyhez hasonló szervezéssel. Percre pontosan tudja a játékos, hogy mikor és hányas asztalon fog játszani. Nem kell végig ülni a csarnokot, akár lubickolhat a Balatonban a két fordulója között. Mondjuk a nevezési díj körül akad némi kis probléma, de állítólag jó úton halad a jövőre nézve.

 Néhány gondolatot talán szeretnék szólni a győztesek erkölcsi elismeréséről és pont a füredi verseny mutat rá erre a témára pozitívan, hogy talán hogyan is kellene csinálni a többi versenyen is. De miről is van szó? A veterán versenyeken nem osztanak pénzdíjakat Magyarországon, a külföldi versenyeket nem ismerem, de szerintem ott sem, itt csak erkölcsi, érem vagy kupa vagy néha tárgybeli jutalom van. Ezt azért említem mert pont a füredi verseny az, ahol a győztesek a verseny végén megkapják az erkölcsi elismerést és itt gondolok arra, hogy felállhatnak egy dobogóra, profi szintű eredmény hirdetés van, valahogy igazából győztesnek érezhetik magukat a győztesek és helyezettek és ez kell is hiszen emberek vagyunk és a méltó elismerés mindenki számára felemelő érzés.

Nem akarom most sorra venni a verseny helyszíneket, de volt olyan versenyem, ahol miután megnyertem a korosztályomat, hát valamit adni kellett jutalmul a végén a győztesnek, aztán igen hosszú keresgélés után előkotorászva a kupát, „ja megvan tessék”, azért ez egy kicsit enyhén szólva nem volt sportszerű, nemde? A szervezőknek gondlom  az volt a fejükben, hogy na ezt is megrendeztük, mehettek haza.  

 

„Sorsolás”

„Sorsolás: 2017.október 4. (csütörtök) 17.00 órakor a helyszínen.”

Most találomra kiragadtam egy példát, az elektronikus nevezés oldaláról, teljesen mindegy, mert mindegyik versenynek ez a „kaptafája”. Csak az az igazán érdekes és ezen érdekesség különösen azon korosztályban szembetűnő, ahol 10-nél kevesebb induló van, mert jól áttekinthető. Miről is van szó? Most senkit nem akarok megbántani a szervezők közül, de mit értünk az alatt, hogy „sorsolás”?

Kik előtt, kik vesznek részt a sorsoláson, vagy annak hívom, vagy csak a szervező a ráérő idejében összeállít csoportokat. Nem tudom, mert sok esetben a főtábla összeállításánál is, szóval nem akarom még fokozni a témát. Az biztos, hogy vannak személyek akik minden esetben egy csoportba kerülnek, bocsánat, „sorsolódnak”, úgy látszik a feldobott„kocka” mindig pikkel rájuk. Csak azt hallom a „színfalak mögött”, hogy „ha továbbra is egymás után „összesorsolnak” négyszer az x-el”, akkor többet nem indulok veterán versenyen, vagy akad olyan személy, aki nem izgul különösen, hiszen tudja, hogy olyan csoportba fog kerülni, minden versenyen, ahonnan eleve főtáblás lesz.

Most „belevágtam a közepébe a témának”, vagy ez nem igaz, ki tudja?

A magam példáját ha megemlítem, hát valahogy nálam is, illetve nálunk is a páros párommal, még a 70-es kategóriában a Szalai-Bátorfi párossal minden versenyen az első főtáblás fordulóban meg kellett mérkőznünk, de már tényleg a nevetség tárgyává váltunk. Most ezt nem azért írtam le, mintha tartottunk volna e párostól, csak maga a módszer, hát érdekes volt.

Az tény, hogy mindenki kedvére nem lehet sorsolni, hogy mindig a kedve szerinti ellenfelekkel játszón, de azért gondolom, hogy igen erős a „kézi vezérlés”. Lehetne erre egy programot készíteni, hiszen ma már lassan az embernek a „mosdóba” is programmal a …… kell menni.

 

 

Ranglista pont

Nézzük először is a Magyar Asztalitenisz Szövetség honlapját, e témában:

Új ranglista pontszámítási rendszer: Letöltés

Az anyag veterán ranglista pontszámítási rendszert, nem tartalmaz.

 

A következő hivatalos pingpong szövetség kis hazánkban, a Budapesti Asztalitenisz Szövetség és annak honlapja. Ebben még utalás sincs, de talán nem is ide való téma, de ki tudja?

Ezen bevezető után, elérkeztem egy érdekes, ha nem a legértékesebb témához, nevezetesen a versenyek után adható ranglista pontok témájához.

Mindenek előtt leszögezem, hogy engem soha nem érdekeltek a ranglista pontok, nem eszerint vettem részt versenyeken, ellentétben más sporttársaimmal, akik közül sokan igazi "ranglista fan”-k.

Kezdem azzal, hogy miután létezik az országban két szakmai szövetség is, mindegyik önálló honlappal rendelkezik, hogy milyennel azt most hagyjuk, de egyik sem tartalmazza a ranglista pontokra vonatkozó szabályokat. Ez talán a legszembetűnőbb probléma e témában. Ahogy tapasztalom a játékosok táborában, úgy igazából a nagy részét nem érdekli a ranglista pontozás, de sajnos a hivatalos szövetségeket sem.  Vagyis a rendszer olyan kitalált kézi vezérléssel működik, mert időnként egyeseknek hírtelen eltűnik a pontjuk fele, míg mások ranglista pontok halmazával rendelkeznek egyik napról a másikra. A „színfalak” mögött hallottam olyan véleményeket, többek között, hogy ezt úgy csinálják, hogy mondjuk az egyik szabály az, hogy az utolsó négy legrosszabb eredmény nem számít, meg még ki tudja hány blődség tarkítja e rendszert. Felelős szövetségi vezető nyilatkozta és megmondta őszintén, hogy ő sem tudja, hogy hogyan is működik. Megnevezett egy személyt, kérdezzem meg őt, tehát nem azt mondta, hogy ezt és ezt az oldalt nyissam meg, ott értelmesen le van írva, hanem azt, hogy van olyan személy, aki ezzel foglalkozik, tőle érdeklődjek.

„Veterán kiemelési rangsor (frissítve 2018.09.01.)”

Tehát működik a szövetség veterán ranglista sorrendje, mert ez alapján készítik a csoportok résztvevőit, nem sorsolják, olyan „kézi vezérléssel”, talán pont abból a célból, hogy az öreg sógor-koma se járjon rosszul. Nyilván ez egy rosszindulatú megjegyzésem volt, amiért elnézést kérek, de hát mire tud gondolni az „öreg halandó” ilyen esetben.  

 

 

Végezetül a veterán éveimről, röviden

Korom előrehaladtával, felismertem azt a tényt hogy a rendszeres versenyzésről le kell mondanom. Nem is bántam, hiszen a rendszeres edzés és egy újabb kihívás, nevezetesen a "veterán versenyek", bőven kárpótolták igényeimet. Így most már közel 5-6 éve veszek részt az itthoni korosztályos veterán versenyeken, váltakozó sikerrel. Voltam már első helyezett egyéniben, párosban, aztán helyezett is, de talán a legnagyobb büszkeséggel tölt el amikor 2009-ben megnyertem a 65-70 -es korosztály, Budapest bajnokságát:

 

 

A közel 40 éves asztalitenisz múltamat, illetve eredményeimet amit az egyéni és csapatversenyek során elértem, hűen szimbolizálják a honlapom:  Galéria/Asztalitenisz oldal képei.

Jelenleg is és most 2017 év végét írjuk, továbbra is az asztalitenisz tölti ki életem nagy részét. Kell a mozgás, mert sajnos a kedvenc verseny sportágamat csak télen űzhetem, vagyis a síelést, akkor is csak évente 4-5 alkalommal, de pingpongozni szerencsére hetente több alkalommal is van lehetőségem. Kitűnő feltételek adottak, hogy sportoljak és hála Isten az egészségem ezt jelenleg még meg is engedi. Készítettem egy rövid kis összeállítást az asztalitenisz szakosztályunk egyik edzéséről és most tekintsük meg: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Félelem

Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.

x