MENU

A kezdet

 
  Álmaim sportága, a SÍELÉS  ♥

 

 


 

 

Egy kicsit magamról

Gyermekkoromban, és most az 50-es években vagyunk, nagyon szerettem a havas, hideg téli tájakat,  zuglóban laktunk, pontosabban "törököri", gyerek voltam, és akik azon a részen laktak annak idején, tudják, hogy a családi házas részek szomszédságában, nagy rétek, dombok és hatalmas bolgár kertészek által megművelt földek voltak. Ideális hely volt a szánkózásra, síelésre és élvezni a havas táj szépségeit. Nem kell nagy dombokra gondolni, de abban az időben minden méternek örültünk és rendszeresen szánkóversenyeket rendeztünk, ki tud messzebre szánkózni egy adott vonaltól a domb tetejéről. Mondanom sem kell hogy azóta, ezt a részt emeletes háztömbökkel beépítették, így már ott lakni sem érdemes. Másik síterepem a Mexikói úti vasúti töltés oldala volt ebben az időszakban, mely 1-2 másodperces síélményt nyújtott számomra, de abban a korban ki törődött a felfelé kapaszkodással. Mint említettem hogy szánkózni is szerettem, és egy érdekes történet tartozik ehhez, nevezetesen az hogy annak idején, a Posta levélkihordó gépkocsijait egységesen akkumulátorokról táplált elektromos meghajtású motor hajtotta. Természetesen a nap vége felé, amikor hazafelé tartottak a Posta Járműtelep Egressy úti telepére, hát igencsak lassan haladtak, a lemerült akkumulátorok miatt. Na ezt mi srácok, ki is használtuk rendesen, mert a sofőr tudta nélkül ráakasztottuk a szánkónkat a kocsi hátuljához, és nagyon élveztük a potya utazást. Volt is ebből probléma, mert annyira "lefojtottuk" szegény járgányt hogy végül megállt. Aztán futás, mert volt ám a sofőrnél egy "nevelő szerszám". Hozzá kell tenni a történethez azt is hogy, az 50-es évek éghajlata állandó jelleggel mintha hidegebb lett volna, másrészt az utakat annak idején nem sózták, mert minek, hát jármű sem volt. Budapest és így a kertvárosi rész jobban hasonlított a vidéki klímára.

Aztán jöttek a szabadsághegyi síelések, a Harangvölgy volt a bázis, ahol volt egy családi ház a völgy végén, közel a busz megállóhoz, de már meg nem mondom hányas busz volt, szóval ott tároltam a lécemet, két méteres faléc, rugós kötéssel, a sícipő annak idején jobban hasonlított a túracipőre mint sícipőre, mert bokában elfordulhatott a láb. Emlékszem minden visszaérkezéskor, a sínap végén, mert nyomtuk egész nap, forró teát kaptunk, és mindezek, egy jelképes összegbe kerültek. A sípályák a harangvölgy tetején voltak, egyrészt a "kis egyetemi", másrészt a meredekebb "normafa" lejtői voltak, ahova a lécet vállamon felcipelve értem el. Már maga ez a túra felfelé embert próbáló volt, nem beszélve arról hogy ezeken a sípályákon nem volt felvonó, így minden egyes csúszás után, lecsatolás, és vissza fel gyalog a lejtő tetejére. De ki gondolt bármi felvonóra, élveztem a siklást ha rövid is volt, a társaságot, mivel az évek során kialakult  egy törzs csapat, akik ugyan olyan lelkesen gyakorolták e csodás sport minden szépségét. Mindig az utolsó menet volt a legélvezetesebb, mivel ekkor a síházig lecsatolás nélkül lehetett lesíelni. Volt olyan évem hogy 35 sínapom volt, vagyis ennyi alkalommal tudtam a "szabi" hegyen síelni, kitűnő hóviszonyok mellett. A globális felmelegedés okán ma már ez lehetetlen, és örülnek a téli sportot kedvelők, vagy gyerekes szülők, ha egy olyan hét összejön, amikor folyamatosan megmarad a hó a normafánál. Ma már mindenki kocsival megy fel, parkolási lehetőség van. Ma már más a síélet ott fent, ha egyátalán beszélhetünk a szabi hegyen síéletről. Időnként történtek kísérletek felvonó építésére, volt is egy kis felvonó a kis egyetemi lejtő mellett, persze a felvonó elnevezeés  egy kicsit erős kifejezés rá, mondjuk így hogy drótkötél, egy kb ötven méter hosszú acél sodronykötél, amibe a derékra kötött szíj, végén u alakú végződés, amit a kötélbe akasztva kellett használni. Önmagában elég balesetveszélyes is volt e "felvonó" és hát akkor működött amikor Ő akarta. Így Én rendszerint nem vettem igénybe eme csodát, maradtam a gyaloglásnál. Mai modern világunkban ezt az egész "szertartást", nagyon kevés sí őrült vállalná fel.

Vasutas család lévén, mivel Édesapám vasutas volt, utazási kedvezményben részesült a család, minden tagja, így kecsegtetett az a gondolat, hogy abban az időben az egyetlen "magas hegyünkön", vagyis a Mátrában, milyen lehet síelni. El is utaztam, gyorsvonattal Vámosgyörkig, majd személyvonattal Gyöngyösig hátamon a léccel. Abban az időkben ugyancsak különleges figurának látszottam, mert példámat senki nem követte. Visszafelé ruhaváltási lehetőség nélkül, fáradtan, de egy csodálatos síélményekkel gazdagodva kellett hazautaznom. Ennyi lehetőség volt az 50-es években, azok számára akik sejtjeikben hordozták ezen csodálatos sport adta élményeket. Miután már nem tudom hányadszor megtettem ezen utat, felmerült bennem egy gondolat, látván az "Újpesti Dózsa" sportklub Kékestetői síházát, hát jelentkezek egyesületi tagnak az alpesi szakágba, mi történhet, legfeljebb azt mondják hogy nem, de csodák csodája, felvettek. Ettől kezdve már mint versenyző szívtam magamba a síelés alapjait, és lévén hogy a síháznak saját szállása is volt, igaz emeletes ágyak, de ki törődött vele, végre beteljesült minden álmom ♥

Miközben határtalan boldogságban éltem napjaimat, jött a fekete leves, vagyis az iskola, hiányzások sora, szülői intelmek. Abban az időben nem volt lehetőség magán úton folytatni általános iskolai tanulmányaimat, így meg kellett szakítani az edzések és versenyek sorát. De hála Istennek, jött egy szerencsés szituáció, hogy szüleim révén Gyöngyösre költözhettem és ott folytathattam iskolai tanulmányaimat. Ezek után nyilván vissza a sípályákra, Kékes északi-Galyatető, ahol rendszerint a versenyek voltak-Kékes déli, de volt a Szabadság hegyen is verseny. A versenyeken váltakozó sikerrel szerepeltem, fel kellett ismernem hogy belőlem a kezdeti nagy lendület után nem lesz erdményes versenyző. Ez nem vette el a kedvemet e csodálatos sportágtól, mert a mai napig is elmondhatom hogy jobban dobog a szívem ha sípályákat látok, egyszerűen leírhatatlan szenvedélyemmé vált. Egyébként sem volt  értelme tovább folytatni mert aztán az egyetemi tanulmányaim ezt nem tették volna lehetővé. Meg kell említenem Bartus Miklós-t aki abban az időkben örökös magyar bajnok volt, és a szűkös magyarországi edzés lehetőségekhez  képest időnként felvette a versenyt az európai mezőnnyel is.

Befejezve bevezető gondolataimat, mondhatom hogy a mai napig nem szakadtam el az egyik  "szerelmemtől", mert évente télen, 2-3 alkalommal egy-egy hetet külföldi síközpontokban töltök el.

Végezetűl engedje meg a kedves olvasó hogy írjak pár gondolatot, minden ami a síelésről szól és bemutassak néhány sí centrumot, leírjam tapasztalataimat, melyek bizonyosan hasznosak az síelést kedvelő, vagy éppen most síelni szándékozó, most már szép számú tábora, számára. Nem időrendben csupán ötletszerűen készítettem az élmény beszámolóimat, jó böngészést.

 

 

 

 

Minden ami a síelésről szól

Hogyan válasszunk síterepet?

Egy kis előzetes

A világ hegyei, de most maradjunk Európában, tele vannak sípályákkal és mindegyik mutatja önmagát a maga gyengeségeivel vagy éppen erősségeivel. Nagy öröm a mi kis hazánk síelői számára (sífutók, snowboardosok és alpesi síelők) , akik már vagyunk elég nagy számban, hogy egyre növekednek a magyarországi sípályák száma is, köszönhetően annak, hogy az állam és magánszemélyek is felismerték e csodás sportágnak a varázsát, értékeit, mert ez olyan mint a szerelem, „a fellegben érzi az ember magát”, ha kipróbálja, hát még ha folyamatosan gyakorolja. Öröm ez a javából, mert a síelésnél egészségesebb sportágat nem tudok elképzelni és most elnézést kérek a „sakkjáték” szerelmeseitől, de ez az igazság. Nincs is annál boldogabb érzés, amikor az ember fent 3 ezer méter magasan, sziporkázó napsütésben, kristálytiszta levegőn, kellemes mínuszokban élvezi a csúszás örömét, ahogy mi szoktuk mondani „porhóban”. Nem kell ahhoz tehetség, hogy valaki alapszinten, félelem nélkül úgy megtanuljon síelni úgy egyénileg mint családdal, hogy örökre rabjává váljon eme sportágnak (A verseny sportról szándékosan nem beszélek). Amikor eljut az ember arra szintre, hogy a „lejtő ördögének” képzeli magát, ekkor ezért egy kicsit „lassítani” kell, mert a síelés valójában önkontrol nélkül, életveszélyes sportág, ezzel tisztában kell lenni. Senkit nem akarok elriasztani, de a síelés állandó teljes összpontosítást igényel és itt az a legveszélyesebb az, amikor valaki kijelenti, hogy neki már nagyon megy a csúszás, na ekkor kell igazán vigyázni. Fontos megemlíteni a kellő bemelegítés jelentőségét úgy a sí nap kezdetén, de a síszezon megkezdésekor is. Sokan indulnak komolyabb pályájú síterepekre, akik évközben szinte semmilyen sportágat nem űznek, vagyis nem edzik a lábukat és a testüket. Azok számára javaslom, hogy a várva várt sítúra előtt egy hónappal, végezzenek laza futó edzéseket rendszeresen, hogy szervezetük felkészítve legyen a terhelésekre. Nem elég ha csak jelentkezünk valamelyik irodában, vagy elindulunk egyénileg, mondjuk Karácsonykor és ezt megelőzően az év egyik napján sem mozogtunk. Akik státusz szimbólum gyanánt készülnek sítúrára, azok számára inkább az otthon nézhető síversenyeket ajánlom karosszékből és ez nem vicc, ez kőkemény szabály ebben a sportágban. Sokszor látni a lejtőkön egy-egy sportos családot, ahol az apuka az 5-6 éves gyerekét engedi önállóan csúszni a lejtőn, talán a bukósisak még nagyobb mint az emberke, na ez az igazi kezdet, nagy öröm a családnak, mert így lehet megtanulni síelni és örökre megszeretni e csodás „találmányt”. Ilyen korban nem lehet elesni, ha el is esik a lurkó rögtön felpattan mint a labda és megy mint a golyó.

 

 

 

Hova menjünk síelni, nyaralni

Ha sítúrát tervezünk, törekedjünk arra, és ez talán a legfontosabb tényező, hogy olyan helyre jelentkezzünk, amelyik hó biztos. A síelés szerelmeseinek egy évet kell várni, hogy végre eljöjjön a szezon és ha akkor éppen hóban szegényes évet fogunk ki, hát ez a legbosszantóbb. De nem kell aggódni, mert vannak az Alpokban olyan helyek ahol rendszerint rekord mennyiségű hó esik és akkor ott vannak a gleccser pályákkal rendelkező sí központok. A sí szezon kezdete és a vége különösen kockázatos ilyen szempontból. Tehát Március végétől kizárólag magashegyi síelésben gondolkozzunk.

 

Felsorolnék néhány sí központot, melyek a magasságuk alapján abszolút hó biztosak

 


 

 

Európa legmagasabb gleccser pályái

 

 

Melegszik a föld, ma már egy-két fokos klímaváltozás az alacsonyabban fekvő pályákat tönkreteszi. Gondoljunk csak arra, hogy azon az egy héten amire kiutazunk, beesik egy meleg front, tönkreteheti az egész programunkat a latyakos és másnap jeges pályákkal. Tapasztalatból tudom, hogy csak olyan pályarendszert érdemes felkeresni, amelyik sí központ évenként hóban bővelkedik, vagy ahol gleccser van, vagy legalább is 3 ezer méter felettiek a pályák, mert ekkor nem „bukhatunk”. Ezeken a pályákon a hó mennyisége is kiváló.

 

Hol vannak a legjobb porhavas pályák az Alpokban

Chamonix-Francia Alpok, Verbier-Syájc, St Anton-Ausztria, Andermatt-Svájc

 

Néhány olyan sí hely, ahol rendszerint legtöbb a hó és hosszúra nyúlik az utószezon, persze a teljesség igénye nélkül.  

A legjobb utószezoni sí helyek

Ausztriában Hintertux, Stubai Gleccser és Sölden.

Francia Alpokban Tignes, Les 2 Alpes, Val Thorens és nem utolsó sorban Chamonics.

Svájban a király, Zermatt.

Olasz Alpokban Cervinia.

A legjobb helyek ahol garantált a jó minőségű hó

Ausztriában Lech és Obergurgl.

Francia Alpokban, Tignes.

A legjobb karácsonyi hangulatot és a hagyományos vendégszeretetet adják

 Alpbach-Ausztriában és Klosters valamint Saas-Fe nyújtja Svájcban.

Legjobb üdülő helyek azok számára akik nem síelnek

Az Alpok gyönyörű minden évszakban, de különösen télen csodálatos látványt nyújt és azokat is felfedezésre buzdítja akik nem akarnak síelni vagy nem tudnak és inkább az „aprés-ski” oldalát kedvelik a sí központoknak. Számukra is van számtalan, mondjuk nem kimondottan olcsó helyek ezek, melyek így üdülőhellyé válnak.

Ezek közül a legjobb, Chamonix-Francia Alpok, Seefeld-Ausztria és St. Moritz-Svájc.

A legjobb aprés-ski helyek.

 St. Anton-Ausztria, Verbier-Svájc és Val d’Isere-Franciaország.

 

 

 

 

A sí tudás alapján, a sí helyek

A sí tudás alapján szoktunk kategóriákról beszélnii, úgy mint kezdő, közép-haladó és haladó síelő. Külön kategória a snowboardos, a gyerekes családok számára és a legjobb hétvégi sí terepek

Legjobb sí központok kezdők számára - A kezdő síelő számára első szempont, hogy legyen sok lankás pálya és a sí központ rendelkezzen nagy kapacitású sí iskolákkal. Ilyen hely, Soldeu-Andorra, vagy a csodálatos Courchevel és Alpe d’Huez-Franciaország.

Legjobbak közép-haladóknak  - Azok számára akik már javítani szeretnék a technikájukat és egy-egy nehezebb pályát is megcéloznak és nem elégszenek meg a lankás pályákkal. Erre kiváló Courchevel, Les Arcs és Tignes-Francia Alpok.

Legjobb pályák haladóknak - Egy tapasztalt síelő számára már szükség van bizonyos kihívásokra, ilyenkor már a „fekete” jelzésű pályák is szóba jöhetnek. Ilyen Chamonix, Val d’Isere-Franciaország, vagy Verbier-Svájc.

Legjobb helyek snoboardozásra – ahol sok a pályákon kívüli „szabad” lejtő, trükkös snowpark és a csövek. Ilyen hely Verbier-Svájc, és Val d’Isere-Francia Alpok.

Legjobb „budget” sí központok – ahol rendszerint túlsúlyban vannak az önellátós apartmanok és a sí központok alacsonyan tartják az áraikat. Ilyen Alpe d’Huez, Flaine-Francia Alpok és Cervina-Olaszország.

Legjobb családi sí központok -  ahol a család speciális igényeire jobban odafigyelnek és itt főleg a gyerekek igényeit szolgálják ki maximálisan. Ilyen Obergurgl-Ausztria, Wengen-Svájc és Alpbach-Ausztria.

Legjobb sí központok hétvégi „kiruccanásra” – Nyilván számunkra mint magyarországi síelőnek semmit nem jelentenek ezek az információk, sajnos, mert  messze van az a fránya Alpok egy hétvégi csúszásra, de azért már van honfitársunk aki ezt megteheti a „magángépével”, már is sorolom a lehetőségeket, úgy mint Courmayeur-Olasz Alpok, Chamonix-Francia Alpok és Davos-Svájc. 

 

 

 

 

Hasznos tanácsok, nem csak kezdőknek

Minden amit a sícipő használatáról, tudni érdemes

 

 

 

Sí léc ismeretek

 

 

Sí bot használata

 

 

Sí léc csatolása és hogyan kell felállni ha elesünk

 

 

Hogyan használjuk a „tökös” liftet

 

 

 

 

 

 

Sí felszerelések

A síelésre szokták mondani, hogy nem egy olcsó sportág, amiben van valami igazság, de valójában nem teljesen igaz. Azért, mert a felszereléseket nem egy szezonra veszi az ember, ez különösen a ruhára, cipőre, a bukósisakra vonatkozik. A síléc és a sí szemüveg esetén fenn áll annak az esélye, hogy bizonyos időközönként cserélni kell, az elhasználódás, az új technológiák megjelenése vagy egyszerűen csak a divat miatt. Vegyük sorra a sí felszerelésekkel kapcsolatban a legfontosabb információkat.

Síléc

Carving lécek

A sí technológia drámai fejlődésen ment át az 1990-es években, amikor az új anyagok és konstrukciók tették könnyen használhatóvá a nagy teljesítményű léceket. Közrejátszott a piaci verseny is, valamint a snowboard térhódítása, hogy valami újjal jöjjenek elő a gyárak, na ekkor jelentek meg a carving sí lécek.

Mia carving (angol szó, jelentése karcolat, vésés ) léc lényege? Egy „piskóta alakú" sí léc, ahol a láb alatt általában 70-80mm széles, az elején (csőrnél) és a végén 110mm széles. A síléc fordulási rádiuszát drasztikusan lerövidítették az addig megszokotthoz képest (20-25 méterre). A megrövidített rádiusznak köszönhetően a sí lécekkel sokkal egyszerűbbé vált az élen kanyarodás, oldalcsúszás, farolás nélkül lehetett kanyarodni anélkül, hogy a síelő veszített volna a sebességéből, sőt a kanyarban tovább lehetett gyorsítani. Ezzel a tulajdonságával a síelés nyújtotta élmény és mozgás sokkal élvezetesebb lett, a snowboardhoz való hasonlósága miatt. Amíg a sí léc fordulási rádiusza („R” betű utáni érték a lécnél) eddig nagy volt, most a carving léccel lerövidül akár 10 m alá is. Az ideális léc magasság carving léceknél, testmagasság mínusz 20cm.

A carvingos lécekkel a széles jól karbantartott (ratrakolt) pályákon könnyű az élen fordulás.

 

Ratrakolt, széles gleccser pálya

 

A kezdő és középhaladó tudású síelők számára a puhább, míg a profibb tudáshoz keményebb lécek ajánlatosak. Többféle carving lécek ismeretesek, úgy mint „Allround”, „Fun és Cross”, „Freeride”, „Race”, „Twintip”.

 

Rocker lécek

A gyors fejlődés folytatódott a 2000-es években, amikor megjelentek az új formák és megjelent a „rocker” formájú sí lécek, a különböző célokra.

 

2017-es „rocker” sí és snowboard modellek

 

Mi is a rocker sí léc? 

Ahogy néhány évvel ezelőtt hatalmas változást jelentett a síelésben a carving lécek elterjedése, úgy legalább ekkora, ha nem nagyobb változásnak tartják a szakértők a carving lécek továbbfejlesztett változatát, a rocker léceket.

A carving lécek abból a megfontolásból jelentek meg gyártók kínálatában, hogy megkönnyítsék a sízés elsajátítását a kezdők számára, a gyakorlott síelőknek pedig élvezetesebbé tegyék a siklást. A carving lécekkel a korábbi lesiklólécekkel szemben sokkal könnyebb a fordulás, ez pedig a nagyban növeli az élményt csúszás közben.

A carving lécek újdonsága a piskótaszerű alak mellett abban rejlett, hogy a léc két kontaktpontja - az a pont, ahol a léc terheletlenül a talajjal érkezik - közelebb került egymáshoz, mint a hagyományos lesiklóléceknél. A két pont közül az első 10-15 centiméterre került a léc orrától, a hátsó pedig 5-10 centiméterre a léc végétől. A két pont közötti részt használjuk tulajdonképpen a léc forgatásához és ennek az úgynevezett előfeszített résznek nagy szerepe van a terepviszonyok kiegyenlítésében, az ütődések csökkentésében.

Ehhez képest jelent szinte forradalmi újítást a rockerléc, ahol a két kontaktpont - itt már rockerpontnak nevezzük - jóval közelebb került egymáshoz. Az első rockerpont a léc felhajló végétől 35-40 centiméterre került, míg a hátsó pont a léc hátsó végétől nagyjából 30 centiméterre került, a kettő közötti részt „camber”-nek nevezzük. A rocker léceknél tehát sokkal rövidebb lett a két pont közötti előfeszített ív hossza, ezért ezek a lécekkel,

- könnyebb a kanyarodás, jobban forgathatók

- pór hó síelésre kiváló

- kisebb energiát igényel

- összességében harmonikusabb vele a síelés.

 

A különböző hó viszonyokhoz való lécek

 

A rocker léceket, attól függően, hogy az első felhajló rész milyen hosszú, illetve, hogy a rockerpontok milyen távolságra helyezkednek el egymástól, a versenyzőkön kívül szinte minden kategóriában gyártják a gyártók a kezdőtől a haladóig.

Az új technológia hatalmas nagy előnye, hogy a kezdők sokkal gyorsabban sajátíthatják el a síelés alapjait, mint a carving lécek esetében. Könnyebbé válik a fordulás indítása és kisebb erőkifejtés szükséges a kanyarodáshoz, mivel a korábbiaknál jóval kisebb felületen érintkezik a léc a hóval, így nem a léc teljes hossza vesz részt a fordulásban. A rocker lécek rádiusza egyébként 12-20 méter, ami nagyjából megegyezik a carving lécekével.

A rocker-technológia elsősorban a puha pályákon előnyös, illetve a  Twintip sílécek esetében (ezek elöl-hátul felkunkorodnak), mert a talajjal való kisebb érintkezési felület miatt nagyobb a felhajtóerő és a fordulékonyság. Egy kemény pályán azonban a rockert nehezebb kordában tartani. Mivel a kantnik rövidebbek, a síléc kezelhetetlenebb és nehezebb tartani.

A rocker léc vásárlásakor attól függően válasszunk, hogy milyen a tudásunk és mit is várunk el pontosan a rocker lécünktől. Ha biztonságos és kényelmes sízést szeretnénk, a carving lécünknél 5-15 centiméterrel hosszabb lécet válasszunk, ha pedig a sebesség a fő szempont, akkor olyan lécet vásároljunk, amelynél a rockerpontok távolabb esnek egymástól. Ha pedig a szűzhavas, porhavas síelést kedveljük, olyan lécet kell választanunk ahol a rockerpontok közel esnek egymáshoz. Bármelyik lécet is választjuk ugyanakkor, a sízés a carvingoknál tapasztaltaknál sokkal élményszerűbb, dinamikusabb és stabilabb lesz.

 

All Mountain lécek

Ahogy a nevében is tükröződik, ezek a lécek a legváltozatosabban kihasználható lécek, így azoknak ajánlhatók akik különböző hó-, terep-, és pályaviszonyok között egyaránt jól viselkedő léccel szeretnének síelni. Ezek a sí lécek a carving lécekhez hasonlóak, csak a cipő alatt kicsit szélesebbek, 80-90 mm szélesek, az átlagos 65 mm helyett. Ennek köszönhetően ugyan picit lomhább az él váltása és kemény pályán lassabb, de kárpótol mindezért az, hogy kiválóan használható a ratrakolt puha havon, latyakos, olvadt, tavaszi hóban, lesíelt pályán és szűz hóban is. A felső kategória tagjai a korábbi freeride kategória utódai, melyeket nagyobb sebességre terveztek és keményebbek, ezért a hosszabb méret választása javasolt haladó síelőknek (166-182 cm, rádiusz: 15-20 méter). A közép és alsó kategória felé haladva itt is megfigyelhető, hogy a lécek egyre puhábbak, valamint piskótájuk (csak az eleje és hátulja) egyre keskenyedik. Ennek megfelelően az alsóbb típusok egyre toleránsabban viselkednek, könnyen manőverezhetők és egyszerűbb velük a csúsztatós-farolós síelés és fékezés. Tökéletes választás kezdőknek és középhaladóknak. Az ajánlott méret 160-175 cm. (rádiusz: 12-15 méter).

 

Freeride lécek

Ezek a lécek hasonlóak mint a mély porhavas lécek, csak nem olyan „kövérek”. Elsősorban pályán kívüli terepre tervezték, de jól teljesítenek pályákon is, ha szükséges.  A típusra jellemző, hogy széles a cipő alatt (90-105 mm) és twintip kialakítású, azaz fel van hajlítva a sí hátulja is, hogy megkönnyítse a hátrafelé csúszást és leérkezést. A freeride  sí menettulajdonságai az all mountain kategóriához állnak legközelebb, hiszen ezek a lécek is kiválóan síelhetők a legváltozatosabb hó-, és terepviszonyok között annak ellenére, hogy hatalmas ugrásokra, trükkökre és korláton csúszásra lettek kitalálva. Az ugrásokhoz és a szűz hóban nagy sebességre és stabilitásra van szükség ezért a javasolt hossz méret 171-185cm. (rádiusz: 17-21 méter).

 

 

Poder skis (Szűzhavas porhó lécek)

Ha középhaladó síelőnek alkalma nyílik arra, hogy kicsússzon egy kicsit a pálya mellé, majd egyre messzebb a kezelt pályától, mígnem egyszer csak egy szűzhavas érintetlen hómezőn siklik, és elvarázsolja a nyomában fröcskölő hó varázsa… Ezután érdemes kicsit szélesebb, úgynevezett „Powder Skis” kategóriás sílécet vásárolni. Hiszen a megnövelt talpfelület jobban fenntartja a puha porhó tetején a síelőt, ezáltal az élmény fokozható. Ezek a lécek általában hosszabbak és szélesebbek, mint a pályalécek. A léc maga lágyabb rendszerint, hogy jobban teljesítsenek a mély hóban. Szélességük lábnál 100 mm-tól 140 mm-ig, változó. Ezek a lécek rendszerint keskenyebbek a farok és a csőr részen és rövid „chamber” szakaszukkal, szinte a mély porhó tetején siklanak. 

 

 

 

Igazi elit hely

- Melyik az abszolút előkelő étterem?
- Az, ahol még a libamellet is melltartóban szervírozzák.

x