MENU

Festészet

Emlékszem, amikor kb. 9 éves lehettem, figyeltem az emberi alakok, arcok változásait, mozgásokat, és ez a megfigyelés ihletett arra hogy ezen vizuális "látványokat" lerajzoljam. A rajzolásaimat ceruzával kezdtem, témáim, az utca emberei voltak, például a bevásárló nők a szatyorral, vagy emlékszem arra, hogy az első rajzokkal kapcsolatos élmények az voltak, hogy a Vörösmarty utcában a Ruttner kocsmáros állt a bejárati ajtóban és mivel nagyon karakteres figura volt, arra késztetett, hogy lerajzoljam. Nagyon szerettem a színes ceruzákat, amivel, kiszíneztem a rajzaimat. Szüleim látva a kedvenc időtöltésemet, Karácsonyra (1949-ben) vettek nekem egy Hardtmuth típusu színes ceruzakészletet, ami abban az időben de még a mai napig is magas minőséget képvisel.

Joseph Hardtmuth építőmester még 1790 ben kezdte meg Bécsben  a különböző keménységi fokozatú ceruzák gyártását. 

Az általános iskolát a Vörösmarty utcai "Skót" iskolában végeztem, ami arról nevezetes, hogy itt járt iskolába

Ruttkai Éva  színművésznő is. Később a neve Vörösmarty ált. iskola lett.

Az iskolában a leckék elkészítése után, mindig rajzoltam képeket, rendszerint ami kapcsolatban volt a feladataimmal, például, házakat, fákat stb. Az általános iskolai rajztanárnöm, mintaképpen kiállította, a rajzaimat az iskola folyosóján lévő üveges vitrinekbe, bemutatás céljából. 

 

Rajzaim 12 éves koromból

 

A rajztanárom javasolta hogy az iparművészeti gimnáziumba jelentkezzek, tovább tanulás céljából.

Ezen időkben a vágyam az volt, hogy orvos legyek, ezért az Andrássy úti Varga Katalin gimnáziumba kerültem humán tagozatra. A gimnázium eredeti neve, Mária Terézia volt, itt végezte a gimnáziumot Házy Erzsébet operaénekes is.  A sors jelzése képen, egy vérvétel során, örökre elment a kedvem e "nemes" pályától. A rajzolás továbbiakban is a szenvedélyem maradt, és elkezdtem rajzolni az osztálytársaimat, valamint a kedvenc színészeimet, amikből egész sorozatot csináltam, néhányat az osztálytársaim megvettek tőlem azzal a céllal hogy egy majdani "híres festő" képeit birtokolják.

Ekkor arra az elhatározásra jutottam, hogy jelentkezek a Képzőművészeti Főiskolára, grafikai szakára. Ez 1958-ban történt.

Ebben az időszakban egészen 1972-ig ideológiai pályának számított a Képzőművészeti Főiskolára való bejutás. Hisz egy művész befolyásolhatja és alakíthatja a társadalom ízlését és erkölcsi érzékét. Abban az időben nagyon vigyáztak arra, hogy olyan emberek ne kerüljenek be a főiskolára, akiket nem a "hatalom" ajánlott.

Sajnos Én is ennek a gyakorlatnak lettem az áldozata. A felvételi során a rajzom (fej és akt ) a szűrő vizsgákon megfelelt, olyannyira hogy az 1200 indulóból 30-an maradtunk, akik közé Én is bekerültem. A felvételi szünetében a főiskola tanárai körbejárták a termeket és megtekintették a munkákat, az Én rajzaim előtt is megálltak és köztük volt Barcsay Jenő a híres festő is. Ezt követően következett a politikai jellegű személyenkénti elbeszélgetés, amit a Főiskola Igazgatója Hincz Gyula vezetett.Ezen beszélgetés eredményeképpen , valamint a volt gimnáziumom Igazgatónőjének a rólam irt (amit később megtudtam) politikai jellemzése alapján klerikális reakciósnak nyilvánítottak, így nem nyertem felvételt a Főiskolára.Hogy valamilyen mértékben kárpótoljam magamat, ezen igazságtalanság után, jelentkeztem a Dekoratőr-Kirakatrendező  iskolába, mivel ezen szakma bizonyos értelemben közel állt a képzőművészethez. A fenti sikertelenség nem vette a kedvemet és folytattam kedvenc időtöltésemet, hobbi szinten. Mint első éves kirakatrendező tanuló elmenetem a KPVDSZ-be a Vén Emil ( Munkácsi-díjas festőművész )vezette rajzkörbe.

Vén Emil aki az anyai ágon olasz származású művész 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay-növendék volt. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött.

Másfél éves gyakorlat alatt, sok portrét készítettem és a szem szerkezetének a megrajzolásához sok segítséget adott Vén Emil festőművész. A képekből néhány a weblapom "Festmények - Grafika" gyűjteményben megtekinthetők ( 1960-ban ). 

A képzőművészet mellett érdekelt a ruhatervezés is így magam és mások számára is készítettem terveket, amit a varrónők megvalósítottak. Végül az Aranypók Kereskedelmi Vállalat-nál helyezkedtem el mint dekoratőr-kirakatrendező, ahol 35 évig dolgoztam. Az üzleteim kirakatinak dekorációját, magam terveztem, készítettem el és rendeztem meg a kirakatokat. Erre mondta a 70-es években, a vállalat Igazgatója, aki szenvedélyesen szerette nézegetni a belvárosi kirakataimat hogy olyan vagyok, mint "Chaplin", aki maga írta, rendezte és játszotta a főszerepeit a filmjeiben.

A grafikák készítése mellett, elkezdtem akvarell technikával foglalkozni. Végül megtaláltam azt a festészeti ágat, amivel a legjobban ki tudtam magamat fejezni. Az akvarell képeim megtekinthetők a weblapom "Festmények-Akvarell" menüben.

A hazai és külföldi képzőművészeti múzeumok látogatása során az érdeklődésemet felkeltette  az olajjal való festészet technikájának kipróbálása. Lehetőségem adódott, hogy a XVIII kerület Kondor Béla Művelődési Ház festőkörében elsajátítsam az olajtechnikát. Több közös kiállításon és alkotó táborban vettem részt. Kedvenc témáim a portré és az emberi test anatómiai ábrázolása, azonban a tájkép és csendélet ábrázolása is közel áll hozzám, egyébként realista típusú festőnek tartom magam. Szakmai szempontból kijelenthetjük hogy az akvarell könnyedebb, lágyabb technika a maga nehézségeivel, és jó rajzkészséget kíván, míg az olaj festészet nagyobb "súllyal" rendelkezik, és ugyanakkor könnyebben javítható.

Engem az alkotás hihetetlen boldogsággal tölt el, ha egy képem olyanra sikerül amilyennek elképzeltem, és ekkor gyönyörködök benne és örülök  hogy másnak is teszik. A festészet is olyan, mint a sport, hogy egyszer gyors az elkészítés, máskor meg kell szenvedni vele, újból és újból próbálkozni, hogy a terv valóra váljon. 

 

Félelem

Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.

x