MENU

Szent Jobb körmenet

 

Augusztus 20-i ünnepünk története:

Uralkodása idején István királyunk Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ugyanis ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén is ezen a napon ajánlotta fel az országát Szűz Máriának, s ő is ezen a napon halt meg 1038-ban. Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával emeltette oltárra I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, és ez egyenértékű volt szentté avatással.

I. Lajos uralkodásától egyházi ünnepként élt tovább augusztus 20-a. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről Buda várának visszafoglalásának évfordulóján, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.

1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) később ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt, nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét.  

Az 1848-as szabadságharc leverése után a magyarok hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Eleink a tragikus történéseket követően először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.

Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.  

A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. 

Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek.    

A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította meg. 

Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 

1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A szent Jobb körmenet története:  

A Szent Jobb kalandos története természetesen első királyunk halálával kezdődik. 1038. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevitele napján halt meg, és végakaratának megfelelően temetésére - a győri püspök, Hartvik 1116 körül keletkezett legendagyűjteménye szerint - Székesfehérváron került sor a Géza által alapított székesegyházban. Ám a pogánylázadások, trónviszályok és a külföldi csapatok betörése miatt olyan helyzet állt elő, hogy a fehérvári egyház tagjai 1061-ben jobbnak látták első királyunk testét kiemelni a márványszarkofágból, és egy föld alatti aknasírban elrejteni. Fél évszázaddal később 1083-ban I. - a későbbi szent - László király uralkodása idején három nem magyarországi születésű szent (András, Benedek és Gellért) után sor kerülhetett az első magyar születésű szent felavatására is. Az augusztus 15-i törvénynapra, első királyunk emléknapjára László meghirdette, hogy István sírjánál minden gyógyulásban reménykedő nyomorék jelenjen meg, ám a nevezetes napon nem tudták a szarkofágot borító kőlapot megmozdítani. Ekkor egy szent életű apáca azt javasolta, hogy László engedje szabadon a Visegrádon raboskodó Salamont, s így az isteni parancs teljesítése után sikerül majd a sír felnyitása.

A legenda szerint augusztus 19-én csodás gyógyulások történtek majd 20-án reggel László király jelentétében felnyitották a sírt, és a szent tetemet tiszta gyolcsba, majd egy ezüst ládába helyezték. Ekkor vették észre döbbenten, hogy hiányzik a király aranygyűrűvel ékesített jobb keze. Rövidesen - és nem alaptalanul - a székesfehérvári őrkanonokra, Mercuriusra terelődött a gyanú, aki, mint később kiderült, a korábban, az aknasírba helyezéskor leválasztott kart Bihar megyei családi birtokán a földbe ásva rejtette el. Az egyházfi nem örvendhetett jó hírnévnek, mert a szentté avatáskor I. László ki is tiltotta Mercuriust a sír mellől, nehogy a szent ereklyéből valamit elraboljon . Az őrkanonok a tettét a legenda szerint úgy magyarázta, hogy egy fehér ruhás mennyei ifjú (angyal) átadta neki megőrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre! Aki nem hiszi el ezt a csodás történetet, azt mondhatná - joggal -, hogy Mercurius egyszerűen ellopta az ereklyét, s a titkot csak több mint két évtizeddel később, a Berettyó menti egyházhoz 1084. május 30-án látogató I. (Szent) László királynak fedte fel, s az idő eljöttének a marcona had jelenléte megfelelő nyomatékot adott. Meg is lelték a mumifikálódott jobbot. Megtalálását követően tiszteletét az 1092-es szabolcsi zsinat határozata erősítette meg, mikor a szentté avatás napját, augusztus 20-át a kötelező 32 fő ünnep közé emelte.

Az ereklyét aztán az erre a célra alapított kőmonostorban őrizték, s a monostor környékén létrejövő s mezővárossá fejlődő település a Szent jobb nevet kapta (1920-tól Románia területén található, mai neve: Siniob). A karról a 14. században választhatták le a kézfejet, ez a ma is látható Szent Jobb, mely a következő században Biharból visszakerült a koronázó városba, és itt tisztelhették a hívők 1541-ig. A kar többi részének sorsáról csak feltételezéseink vannak. Feltehetőleg Bécsbe, majd onnan Lembergbe (Lvov, ma Lviv - Ukrajna) kerülhetett. Van olyan vélekedés is, hogy a kézfejet valószínűleg 1370-ben leválasztották, és a kar többi részét Nagy Lajos uralkodásának idején Lengyelországba vitték.

Amikor a törökök Székesfehérvárt elfoglalták, magukhoz vették. A szultán kincstárából - jelentős összegért - a raguzai (ma Dubrovnik) kereskedők vásárolták meg a 16. század végén, és az ottani domonkos rendiek őrizetébe került, akik 1618-ban leltárba vették a szent királyunk egy koponyadarabjával együtt. Miután az ereklyekultusz kedvezett a rekatolizációnak, Raguzából Mária Terézia szerezte vissza 1771-ben, és - Bécsen, Győrön és Pannonhalmán keresztül - Budára vitette. Ekkor az ereklye hitelességét még egy 11-12. századi latinsággal írt, de a második világháborúban megsemmisült pergamendarab bizonyította. 1771. július 21-én a királynő az ereklye őrzését az Angolkisasszonyokra bízta, s elrendelte, hogy Szent István-napját augusztus 20-án ünnepeljék.

Később a Szent Jobbot a várpalota Zsigmond-kápolnájában helyezték el. Mária Terézia fia, II. József rendelete alapján a csillagkeresztes lovagok férfirendje vigyázta, majd annak megszűnte után az esztergomi főegyházmegye őrizte 1865-től az ereklyét, melynek 1862-ben Bécsben - Lippert József prímási főépítész tervei alapján - ezüstből és csiszolt üvegből ereklyetartót készíttetett a magyar püspöki kar. Az ereklyetartó belső része tulajdonképpen egy üveghenger, melyben az ereklye található, s ezt veszi körül a gótikus stílusú, kápolna alakú rekeszzománc díszítésű ezüstből készült külső ereklyeház, melynek tornyában a király szobrát mintázta meg készítője. 1882-től a budai királyi palota király által kinevezett plébánosa őrizte a Zsigmond-kápolnában, ahol 1944-es elhurcolásáig őrizték. Innen vitték ki az 1938-as Szent István évben az Országház elé az augusztus 20-i szentmisére, és innen indult az úgynevezett aranyvonaton országjárásra. A körmenet a 18. századtól vált hagyománnyá, attól kezdve, hogy körmenettel kísérték fel a várba, amikor Mária Terézia hazahozatta Raguzából.

 

 

1944-ben, a második világháború végén, a nyilas uralom alatt - rengeteg értékkel együtt- a Szent Jobbot is nyugatra hurcolták, de csak az üveghengerben található ereklyét, a gótikus külső ereklyetartó a várpalotában maradt. Az ostrom idején a palota kápolnáját is bombatalálat érte, és a külső ereklyetartó is eltűnt. Azt hitték megsemmisült, de egy fiatalember az ostrom után egy útszéli árokban megtalálta, felismerte és hazavitte, várva, mikor szolgáltathatja vissza.

Közben a Szent Jobb egy salzburgi barlangban várta sorsa jobbra fordulását. Amerikai katonák találták meg, és Salzburg érsekének adták át megőrzésre, majd az amerikai katonai misszió három tisztje visszahozta Budapestre. A lerombolt fővárosban az 1945. augusztus 20-i körmeneten már ismét ezrek követhették a körmeneten. Az ünnepség végén a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok zárdájába vitték, ahol a rend 1950-ben történt feloszlatásáig őrizték. Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, féltve attól, hogy a konszolidáltnak nem mondható időkben történhet valami a szent ereklyével, s megszüntették a körmeneteket is. A hatvanas években aztán augusztus 20-án egy napra a főoltár elé tették ki.

 

 

1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyek többségére (érdekes módon Székesfehérvárra nem), valamint Pannonhalmára, 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.

Több mint negyven évi szünet után, 1989. augusztus 20-án rendezték meg újra a Szent Jobb körmenetet. Többet jelentett ez akkor egy vallásos rítus fölelevenítésénél, mert nemcsak a hívek vettek részt az ünnepségen, hanem állami vezetők is.
1988-ban a 950-ik évfordulón a Szent Jobb ismét elkerült őrzőhelyéről, s az ország minden székesegyházába, valamint Pannonhalmára is eljutott.

1990 óta augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe Magyarországon. Budapesten a legfontosabb események a Bazilika körül zajlanak. Innen indul a Szent Jobb-körmenet is: elöl István király jobb kezének ereklyéje, mögötte pedig keresztények és nem-keresztények ezrei a Szent István tér - Zrínyi utca - Október 6. utca - József Attila utca - Nádor utca - Október 6. utca - Zrínyi utca – Szent István tér - útvonalon.

2012-ben készítettem egy rövid öszeállítást e megható eseményről. ime: 

 

 

 

 

 

Igazi elit hely

- Melyik az abszolút előkelő étterem?
- Az, ahol még a libamellet is melltartóban szervírozzák.

x