Egy utas gondolatai
Egy 900 kilométeres sebességgel húzó alumíniumcsőben ülök 11300 méteren, valahol Európa fölött. Alattam egy hidegfront, fölöttem a világűr. Az életem egy pilóta kezében van, akit nem is ismerek.
Odakint az élet feltételei sincsenek meg: mínusz ötvenhat fok, a légnyomás olyan kicsi, hogy ha kifeküdhetnék a szárnyra a hívogató napsütésbe, talán ki is pukkadnék, mint egy lufi. A sugárzás ereje itt már fertőz. De nem is lenne idő se a pukkadásra, se a sugárfertőzésre, mert az oxigénhiány miatt másodpercek alatt beállna a fulladás.
Batka Kata
x