Ottawa-Toronto-Niagara
A kanadai utazásunkat 1987-ben megelőzte egy mesébe illő kis történet, mely az angliai Heatrow repülőtéren történt velünk, amikor is Ausztráliába érvényes jegyekkel a kezünkben, vártuk a szerencsét, hogy bekövetkezzen, vagyis hogy végre a British Airways légitársaság felvegyen valamelyik Ausztráliába induló járatára. Valójában Adelaide-be készültünk, egy rokonlátogatás keretében utaztunk volna. Akkoriban a British Aiways- nek naponta 3 járata volt Ausztráliába sorrendben, Sydney - Melbourne - Perth városokba, és Mi akik a MALÉV által biztosított kedvezményes jeggyel, angliai viszonyok között nyáron, próbálkoztunk feljutni valamelyik járatra, na, ez volt ami lehetetlen, de ezt ki tudta előre. Ugyanis Anglia nyáron "kiürül", mindenki "menekül", valami kedvezőbb éghajlatú országba. Az akkori 4 számú terminálon, 747 Jumbók sokasága várta az utasokat, minket sajnos nem, és emlékszem volt egy szabadjegyeseknek fenntartott helység ( külön terminál ) ahol hangosbemondón közölték, hogy éppen kit vesznek fel az adott járatra, mert bizony rajtunk kívül több százan várakoztak a világ minden irányába induló gépekre, és néhány ember arcán látszott az a nagy boldogság, hogy "felvettek". A repülőteret nem hagyhattuk ott, mondjuk addig tehettünk volna egy kört a városban, mert a három ausztráliai járat időrendben, egyenletesen elosztva indult a nap folyamán, sőt a Perth-be este 22 óra volt az indulási idő. Bármelyik város jó lett volna nekünk, mert az akkori szabadjegyes rendszerben nagy rugalmasság volt, azonban a Mi nevünket nem szólították. Így aztán maradt a repülőtéren történő alvás, és emlékszem a 3-as terminál ülései voltak a "legkényelmesebbek", így több száz utas töltötte ott az éjszakát, velünk együtt. Már vagy harmadik napja "élveztük" a Heathrow repülőtér "vendégszeretetét", persze a Mi türelmünk is fogytán volt, és most finoman fogalmaztam, egyszer csak a sorban, a már említett szabadjegyes terminálban, mögöttünk megszólalt magyarul egy hang hogy, "Ő is egyetért", mármint azzal a mondattal, amivel a British Airways- t illettem. A magyar hang egy Canadában élő, és ráadásul az Ottawa-i repülőtéren dolgozó, magyar állampolgár volt, aki, nem "reménytelenebb országba", mint Dél-Afrikába szeretett volna eljutni szintén szabadjeggyel. Az Ő esete még reménytelenebb volt, mivel oda naponta csak egy járat indult. Így aztán bővült az éjszakai "csapatom", egy fővel, és mindez 6 keserves napig tartott, míg aztán eldöntöttük hogy irány a MALÉV gép és haza. Az utolsó három nap alatt kialakult barátság közöttünk, olyannyira, hogy meghívott minket családjához, Ottawai otthonába.
Három év múlva került sor az utazásra, már csak azért is ment nehézkesen az utazás ügyintézése, mert abban az időkben magyar állampolgár, csak meghívó levél révén kaphatott vízumot Kanada-ba ( jelenleg vízummentes ország a magyar állampolgárok részére ). Az akkori bürokráciát leküzdve, végül 1990-ben a KLM légitársaság jóvoltából, és az ismerősünk segítsége révén "upgrade" (előresorolt) jeggyel a "Business" osztályon utaztunk Ottawa-ba, a nagy meleg időjárási szezon kellős közepén, Júliusban.
Ottawa
Ottawa, a az "Ottawa folyó" jobb partján, Québec tartomány közvetlen közelében; a folyó túlpartján már Québec tartomány található. Az ország fővárosa és egyben negyedik legnagyobb városa, Ottawa elegáns negyedeivel és parkjaival számtalan meglepetést tartogat az odautazóknak. Az ottawai, neogótikus parlamentet inkább nyáron érdemes felkeresni. Június második felétől ugyanis egész augusztus végéig élvezhetjük az őrségváltási parádét a Parliament Hill zöld gyepén, ahol a rendre a királyi kanadai lovas rendőrség vörös kabátos, cserkészkalapos tagjai ügyelnek.
A Rideau folyó a város északi részén ömlik az Ottawába. Ottawát keresztezi rengeteg közlekedési útvonal, de a legfontosabb, a Trans-Canada Highway is. Nemzetközi repülőtere 25 percnyi autóútra van a város déli határától, amely megközelíthető a félóránként közlekedő Carleton buszjárattal is. A városba érkező látogatók számára a Capital Infocentre (Fővárosi infocentrum) nyújt bármiféle idegenforgalommal kapcsolatos információt, amely a Parlament épületével szemben található. Az 1700-as években telepedtek le telepesek, majd a napóleoni háború veteránjai, később amerikásból menekülő lojalisták alkották a lakosság nagy részét. A Rideau folyó, régen csatorna, ma a város egyik legsikeresebb vállalkozásává vált, ma is szórakozás és a városi élet központja. A befagyott csatornán korcsolyával járnak télen az emberek dolgozni vagy tanulni, nyáron csónakokkal közlekednek. 1857-ben Viktória királynő sokak ellenkezése ellenére Ottawát jelölte meg a megalakuló ország fővárosának. A város tele van parkokkal, hatalmas zöld területek vannak, de a kulturális rendezvények központi helye, a Rideau csatorna. Májusban országos Tulipánfesztivált (Canadian Tulip Festival) rendeznek; a növények nagy része Hollandiából származik, annak emlékére hozzák a hollandok a sok virágot, hogy a II. Világháború alatt a holland királyi család itt kapott menedéket. A virágkiállítás mellett számos más rendezvény is látható, pl. csónakfelvonulás a csatornán, hangversenyek és tűzijátékok.
Parlament
A Parliament Hill-en állnak a Parlament három épületei, amelyek neogótikus stílusban alkotnak egy épületegyüttest. A központi főépületet a Peace Tower (Béketorony) 92,2 m-es tornya ékesíti, amelyben 53 harang adja a harangjátékot. A torony az I. világháborúban elesett több mint 66 ezer kanadai katonának az emlékére készült.
Nevezetes a parlament könyvtára, továbbá nyáron, minden délben ágyúlövést hallani, melyet 1869-óta vezettek be. A parlament előtti pázsiton történik az ünnepélyes őrségváltás, amelynek során a főkormányzó vörös kabátos testőrsége és a kanadai gránátos őrség váltja egymást június végétől augusztus végéig, reggel 10 órakor. A parlament előtt nyári estéken hang- és fényjátékban lehet gyönyörködni, miközben angol és francia kísérő szövegek hangzanak el, melyek az ősi kanadai mondákat elevenítik fel.
Nemzeti galéria ( National Gallery of Canada )
A "Lowertown" városrészben az Ottawa folyó partján található, jó rálátással a folyóra, egy egészen különleges múzeum, mely a 19. század elejétől napjainkig mutatja be a kanadai festészet állomásait. Három állandó kiállítása van: kanadai művészeti, európai és ázsiai művészet, és a kortárs művészetek. Az állandó gyűjtemény mintegy 40 kiállító teremmel rendelkezik, a legtöbb az első és második emeleteken, ahol európai mesterek (Rembrandt, Greco, Cézanne, Degas, Van Gogh, Monet, Picasso) művei láthatók. Kívülről egészen különleges a látványa, modern építészeti stílusban készült és mikor belép az ember, a hatalmas ablakfelületek, olyan érzést keltenek, mintha még kint lennénk. Egy hosszú feljárón lehet felsétálni a legfelső "kilátóig", ahonnan gyönyörködni lehet a város látványában.
A belépő ára 9 kanadai dollár, és létezik kedvezményes belépő is ( Nyugdíjas, gyermek stb, ), de minden Csütörtökön délután 5 órától este 8-ig, valamint május 22-én (nemzetközi Múzeum napja), június 5-én (múzeumok napja Ottawa), és július elsején (Kanada nap), ezeken a napokon ingyenes a belépés. Fotó készítése az épületen belül nem engedélyezett. Az épület előtt 2005-ben felállítottak egy 9 méter magas, bronzból készült és pókot ábrázoló szobrot ( Maman ), ami igazából nem nyerte el a tetszésemet.
Érdemes még megtekinteni a Természetrajzi múzeumot ( Canadian Museum of Nature ), sí múzeumot, mert itt ilyen is van ( Canadian Ski Museum ), a Miasszonyunk székesegyházat ( Cathedral Basilica of Notre-Dame ), sajnos azonban ezek meglátogatására már nem volt lehetőségünk, mert "sürgetett" a Niagara vízesés, de előtte egy rövid megállót tettünk, Torontóban.
Toronto
Vendéglátóink jóvoltából kaptunk egy gépkocsit, hogy azzal tegyük meg a Toronto-Niagara-i kirándulásunkat, ami már hab a tortán volt a vendéglátásban, és már akkor azon gondolkoztunk, hogy hogyan is fogjuk ezt viszonozni, e végtelen vendéglátói szívességüket, ami a rákövetkező években aztán "megoldódott". A távolság pontosan, egy irányban 576 km volt, így egy éjszakát egy motelben töltöttünk el és még így is egy nagy rohanás volt az egész utunk.
A fenti képen Toronto címere látható, melyen a figurák jelentése a következő: felül a sas - jelenti az erőt, bátorságot és a hatalmat, középen a pajzs - a Toronto két tornyát a "Toronto City Hall"-t a "Blue sky"-t a felettük lévő kék éggel szimbolizálja, a sas alatti szimbólum - "A város fala", ez egy a város felelősségének szimbóluma, hogy menedéket, és védelmet nyújt az emberek számára - bal oldalon a hód figura, a város ipari tevékenységét szimbolizálja, mégpedig a hajdani szőrmekereskedelmet - jobb oldalon a medve figura, az erőt szimbolizálja - alul a három folyó ( Humber, Don és a Rouge ) folyik az Ontárió tóba - legalul a mottó hogy a hét település együttes erőssége adja Toronto hatalmát.
CN Tower
A város egyik legnevezetesebb látványossága a "CN Tower", kilátótorony, mely messziről kimagaslik a városból, és aki gépkocsival érkezik a meglátogatásához, az legjobb ha azt teszi hogy a kocsival valahol távolabb próbál parkolóhelyet keresni magának, mert létezik ugyan a toronynál, parkoló, csak rendszerint tele van, aztán meg nagyon drága ott a parkolás. A torony az Ontárió tó partján, helyezkedik el, ideális rálátással a városra. 1976-ban épült, és az 553 méteres magasságával sokáig vezette a "top" listát, azonban az idők folyamán a toronyépítési őrület következtében ma már lemaradt a magassági versenyben, olyannyira hogy Dubai-ban épült torony magassága már 800 m. Nem akarom kisebbíteni a torontói torony érdemeit, de amikor a canadaiak elkezdték építeni, akkor az egyik céljuk az volt, hogy a világ legmagasabb tornya legyen, másrészt a felhőkarcolók miatt a távközlési problémáikat megoldják. Impozáns látvány közelről is az oldalán gyorsan közlekedő liftekkel. 342 m- ig visznek fel, hat lift van ( menetidő: 58 mp ) és minden lift üvegfalú, így a kilátás fantasztikus, és kezdetben félelmetes is egyben. A torony keresztmetszete hatszögletű. Aki napközben akarja a tornyot megtekinteni, az készüljön fel arra, hogy hatalmas a tömeg, sok időt kell rászánni. 3 szint van, árban több csomag, a teljes ára 95 kanadai dollár, tehát megkérik az árát, de megéri. Az építők karcsú tornyot terveztek gömb formájú kilátóval (Skypod), amely 351 méter magasságban helyezkedik el. Fedett és fedetlen körfolyosókról tekinthetünk a városra, vagy beülhetünk a bárba vagy az étterembe is. A látogatók a kilátó legmagasabb, turisták számára megközelíthető pontjáig is felmehetnek. A 447 méter magasságú hely neve Space Deck (űrfedélzet). Itt már érezni a torony kilengését. Az első szinten található az üvegpadló, na nem az egész látogatói felület, csak egy kis rész, melyen keresztül lefelé nézve, érzékelhetjük a mélységet, és aki szédülős a magasság miatt azoknak nem ajánlom. A további két felső szintről megtekinthető az egész város, sőt a felső szintről még USA-ig is ellátni. Talán a sok ember miatt egy kicsit szervezetlennek tűnik fent a szervezés. Az étterem 72 percenként tesz meg egy fordulatot.
Azóta a torony egy "világszenzációval" is gazdagodott, mert megnyílt, az EdgeWalk (Peremséta) nevű látványséta, mely az előkészületekkel együtt másfél óráig tart, maga a körséta 20-30 perces. A vezetők által kísért csoportok 6-8 fősek. A “Peremsétálók” kapnak egy speciális ruházatot és egy jó tapadást biztosító cipőt, valamit szükség esetén rendelkezésre állnak a fejhez rögzített szemüveg illetve napszemüveg is. Egy másfél méter széles peremen sétálhatnak körbe a vállalkozó kedvűek úgy, hogy csak egy sínen körbefutó kötél tartja a testüket és a köztük és a mélyben fekvő város között nincsen semmilyen korlát háló vagy más védőeszköz. Saját fényképezőgépet és kamerát nem lehet használni, de a peremséta közben készülnek videók és amiket a séta után lehet átvenni. Íme a nem mindennapi séta, melynek ára 175 kanadai dollár:
Még aznap maradt egy kis energiánk a kínai negyed megtekintésére, nem mintha nálunk nem lenne már elég hasonló "negyed", de üsse kő megnézzük ott is, és valóban mintha Pekingben sétálnánk az utcán, sehol egy angol felirat, mindenhol kereskednek, és hihetetlen mennyiségű áruhalmaz kínálat fogadja a vásárlót, vagy a bámészkodót. Persze a bóvlik és hamisítványok tömkelege sem hiányzik. Nem nyerte el a tetszésünket a negyed, így este felé indultunk is tovább a Niagara felé, hogy útközben megszálljunk egy motelben.
Niagara
Niagara-vízesés
Niagara Park és a környező részei
A Niagara település valójában Toronto fekvéséhez képest az Ontário tó szemközti oldalán van, azonban szárazföldön, egy nagy kerülőt kellett tennünk a 403-as és 434-es autópályák igénybevételével, a távolság kb. 130 km volt.
A vízesés uralja a várost, és vonzza a turisták millióit, már csak azért is mert a kanadai oldalról sokkal szebb a vízesés. A Niagara-vízesés az Eire- és az Ontario-tavak között, az amerikai-kanadai határon található. Az Eire-tó a Huron-, a Michigan- és a Felső-tavakból gyűjti össze a vizet, s másodpercenként átlagosan 5,7 millió litert szállít el a Niagara folyón. Ahogy a Niagara eléri a vízesést, elágazik az Amerikai-, illetve a Patkó-vízesésbe. A Niagara folyó az Erie-tóból ered, s hosszú kilométereken keresztül békésen hömpölyög, majd az Ontario-tóhoz közeledvén hirtelen felgyorsul, s vágtatva érkezik meg a zuhataghoz, ahol fülsiketítő dübörgéssel, valóban mennydörgő vízként zúdul le a mélybe. Odafönn, a vízesés felső peremén a Kecske-sziget választja ketté a folyót. A Niagara folyó, a „szörnyű zuhanás” után, egy körülbelül 100 méter mély hasadékban még bő tíz kilométert siet tovább, hogy aztán végleg megpihenjen az Ontario hullámaival keveredve. A folyó vize üledéktől és homoktól mentes, ezért fehér pára és köd lebeg a vízesés felett, amely csodálatos látványt kölcsönöz; ezért is lehetséges, hogy bár a Niagaránál sok magasabb, és minimum kettő nagyobb vízmennyiségű vízesést ismerünk, mégis a Niagara-vízesés a legnépszerűbb. Az Egyesült Államok oldalán fekszik az 56 méter magas és 323 méter széles Amerikai-vízesés – itt zuhog le a Niagara folyó vízmennyiségének 10%-a; a többi víz a kanadai oldalon, az 54 méter magas és 323 méter széles Patkó-vízesésen ömlik le. A Niagara – Mennydörgő Víz – nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek.
Érdemes befizetni a "Maid of the Mist" hajótúrára, amelynek során a Niagara folyó nyugodt részén a Rainbow Bridge-nél felszállunk a hajóra, miután mindenkinek kiosztanak kék színű esőköpenyt, de már most ki lehet jelenteni hogy semmit nem ér, mert csurom vizes lesz az ember, ahogy megközelítjük a "menyasszony fátyol" ( amerikai oldal ) és a "Patkó" vízesést ( Kanadai oldal ). A hajójegy ára akkor, 15 kanadai dollár volt, és kb. félórás izgalmak közepette közelítjük meg a vízesést.
Félelmetes és egyben nagyon nagy lélegzetelállító élmény a hajóút. Hátrány a hajóútnak hogy nagyon zsúfolt a hajó, és napközben nagyon nagy a sorbaállás érte, azért megérte.
A Niagara Park további látnivalói még "Journey Behind the Falls", vagyis a látogatók egy alagúton keresztül közelíthetik meg a lezúduló víztömeget, továbbá érdemes felmenni a "Skylon Tower" kilátóba, ahonnan felülről tekinthető meg a csodálatos Niagara park, nevezetes továbbá a " Whirlpool AERO CAR" mely a Niagara folyó felett átívelő kábel "kosár".
Van egy nevezetes étterem a Niagara Park területén, a "Queenston Heights Restaurant ", melyben még 1943-ban, Sir Winston Churchill is látogatást tett és az étterem verandáján mondta híres mondatát: " this is so peaceful ".
Találtunk egy magyar vonatkozású nevezetességet a Park területén, egy magyar éttermet, mely 1939 óta hirdeti a magyar gasztronómia hírnevét:
Sorolhatnám még a látnivalókat, sajnos időhiány miatt nekünk ezek megtekintésére már nem volt lehetőségünk, mivel aznap még közel 500 km állt előttünk, hogy visszaérkezzünk vendéglátóinkhoz Ottawa-ba. Még számos látnivaló van Kanada ezen vidékén, és akkor Montrealt még nem is említettem, de úgy gondoltuk hogy ha a vendéglátóink ennyi mindent adtak, a Heathrow -on történt kudarcok után, akkor nem szabad ezzel visszaélni, így visszaérkezésünket követő napon, hazarepültünk a KLM járatával Amsterdam -ba, és majd a szeretett MALÉV-vel Budapestre.
