Komolyzene

A kezdet

A klasszikus értelemben vett komolyzenével családunk a feleségem révén ismerkedett meg, mivel Ő gyerekkora óta kedvelte a komolyzenét a könnyű zene élvezetének rovására. A komolyzene egyik legklasszikusabb műfaját az operát kedvelte nagyon, és mint utólag Én is elmondhatom hogy nincs is szebb este annál, amikor egy olyan "ünnepélyes légkörben" meghallgat az ember személyesen egy operaelőadást. Szerintem, hogy valaki megszereti-e az operát, nos az attól is függ, hogy mit lát először. Ha egy túl nehéz darabbal kezdi, elmegy a kedve az egésztől az első ária után. Kezdő darabnak ideális lehet valami "könnyű", mondjuk például egy vígopera vagy egy olyan darab aminek a dallamai ismertebbek, például a Carmen. Szándékosan említettem ezt a darabot mert Én is ezzel kezdtem és a darab könnyedsége, dallamossága, és nem utolsó sorban az örök  téma a "szerelem"  minden szinten képviselteti magát. A színházba járást de különösen az Operába, a hangulata miatt is szeretjük, mert nincs is kellemesebb érzés felsétálni a gyönyörű operaházunk lépcsőin, belépni a világhírű nézőtérre, ahol a bársonyszékek és aranyozott freskók fogadnak. Szeretjük nézni a közönséget, és igyekszünk az alkalomhoz illően megválasztani az öltözékünket. Sajnos az utóbbi időkben a közönség öltözéke hagy némi kívánnivalót, különösen a fiatalabb nemzedék körében. Azonban változik a világ, változnak az emberek, de Hála Isten a örök klasszikus gyönyörű darabok nem változnak és minden korban aktuálisak, a gyönyörű helyszínekkel ( Magyar Állami Operaház és a felújítás alatt álló Erkel színház, a világhírű akusztikával ). Miért is vagyunk olyan büszkék a Magyar Állami Operaházunkra:

Magyar Állami Operaház

 A Magyar Állami Operaház, Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke. Neoreneszánsz stílusban épült, Ybl Miklós tervei alapján, és 1884-ben volt az ünnepélyes megnyitása, Ferenc József császár jelenlétében. A megnyitó igazi magyaros nemzeti hangulatot teremtett, mert a  díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Szerencsére a második világháború nagyobb károkat nem okozott az épületben, majd a 80-as években megkezdték a felújítási munkálatokat ( Új üzemház, új öltözők, új színpadgépezet stb. ) és ma már a teljes pompájában fénylik, különösen esti megvilágításkor. A homlokzat legfeltűnőbb eleme a két, Stróbl Alajos által, carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx az oldalbejáratok mellett: karmaik között maszkot és babérkoszorút őriznek. A főbejárat mellett Liszt Ferenc és Erkel Ferenc nagyméretű szobra áll. Ezeket szintén Stróbl faragta. A kupola főműve a magyar falképfestészet egyik kiemelkedő alkotása, A Zene megdicsőülése. A nézőtér  2.1 tonnás nagy csillárját  ( 220 égővel ) Mainzban készítették, és 1884 nyarán szerelték fel a nézőtér mennyezetének közepén található füstelvezető szellőzőkürtőbe. Nincs vége a csodáknak, amik az épületen kívűl és belül érik a látogatót és akkor még hol van az előadás?

Ha valaki nem operarajongó, nem szereti a műfajt, akkor azoknak is ajánlom hogy legalább egyszer az életükben tekintsék  meg ezt a csodás  épületet, egy látogatás erejéig, mert ma már sokféle nyelven is tartanak idegenvezetéseket a bemutatók során. E csodás épületről felraktam oldalamra néhány fotót ( Galéria/Komolyzene ).

Erkel színház

A másik operaházi dal színház az Erkel színház, ( Az akkori Tisza Kálmán téren 1911-ben adták át a szecessziós stílusúépületet. Bezárásáig Budapest illetve az ország legnagyobb befogadóképességű színház épülete volt ) melynek mint már említettem az akusztikája kiváló volt, és 2007-ben bezárt és ebben az "állapotában" tengette életét, közben a lebontás ténye is napirenden volt, de Hála Isten a felújítása mellett döntöttek az illetékesek és a felújítás 2013-ra elkészült

Jó döntés volt, mert az évadok repertoárjainak a számát növeli ezzel. Régebben, fantasztikus előadások élményeit éltük át a családommal e falak között, világhírű énekesek közreműködésével. Az egyik ilyen világhírű tenor aki az Erkel színházban, így Budapesten többször is vendégszerepelt, Mario Del Monaco volt:

( 1915-ben született Firenzében, és 1982 hunyt el Mestre-ben, korának talán egyik legnagyobbja volt, a világ összes operaszínpadán énekelt, erős "fém" hangja volt. Híres mondása volt röviddel halála előtt: Mi érelme van az életnek , ha nem tudok énekelni ).

Nagy szerencse ért engem mert, még 1972-ban amikor Mario Del Monaco Budapesten vendégszerepelt, láthattam Őt a Bajazzók(Ruggero Leoncavallo kétfelvonásos operája, és a szöveget is a zeneszerző írta. A cselekmény Montalto mellett Calabriában, 1865 és 1870 között játszódik Nagyboldogasszony napján. A szöveg valóban megtörtént cselekményen alapszik, sőt Leoncavallo maga is jelen volt azon az előadáson, amelyen a véres jelenet lejátszódott ) előadásában és az előadás leírhatatlan nagy élmény volt.

Mario Del Monaco

Persze hozzá kell tenni hogy a 70-es években ritkán szerepeltek nálunk világhírű tenorok, így jegyet szerezni rá nem volt könnyű feladat, de nekem sikerült. Mondanom se kell hogy még a széksorok között a földön is ültek emberek, aztán körben a függönyök előtt, szóval iszonyatos nagy várakozás előzte meg az előadást. Kiváló színész is volt a csodálatos hangja mellett és amikor először megjelent a színpadon, szinte "stadionban" érezte magát az ember az éljenzések közepette. Tonio szerepében Melis György is élete legjobb formáját hozta, és a "Prolog" eléneklése után ismét "stadioni" légkör uralkodott a nézőtéren, biztatva  Melis Györgyöt hogy a  hogy a mi énekeseink is világhírűek. Majd következett az opera legszebb áriája, a Cannio által énekelt Vesti la giubba (Kacagj, Bajazzók), hát az volt a korona, mely áriát úgy énekelte el hogy még életemben úgy soha nem hallottam, pedig ezt az előadást tucatszor láttam, és a nézőtéren szinte nem volt olyan néző akinek ne lett volna könnyes a szeme, na és az azt követő éljenzés, hát erre nincsenek szavak. Del Monaco minden idők (egyik) legnagyobb Caniója volt. És most következzen az egyik Cannió-ja, sajnos nem a budapesti: