Mexikó - Brazília
(1985)
Mexico city
Családunk egy újabb nagy utazási kihívás elé nézett és 1985 Áprilisát írtuk, amikor elhatároztuk hogy teszünk egy dél amerikai körutazást, nevezetesen Mexico City - Acapulco, majd tovább Rio de Janeiro és vissza útvonalon. Azt terveztük hogy mindhárman vagyis a kislányunkkal együtt fogunk utazni, ennél fogva egy kicsit tartottunk hogy mindhármunk megkapja e az útlevelet. Hála Isten ezen időkben már lazultak az utazási szigorok, így ezt a problémát kipipálhattuk. Azonban annak idején Mexikóba és Brazíliába is vízum kellett, így miközben intéztem a repülőjegyünket, párhuzamosan a vízumok beszerzése is terítéken volt. Az oda útvonalunk a Budapest-Amsterdam-Mexico City viszonylat volt, a MALÉV és a KLM jóvoltából. Az utazás problémamentes volt mert a KLM gépen szerencsére rengeteg üres hely volt, így nem kellett attól tartanunk hogy nem férünk fel.
Az ottani helyi idő szerint már sötétedett, amikor megérkeztünk Mexico City, Benito Juárez International Airport, nevű nemzetközi repülőterére.
Még a repülőn az odaút során ki kell tölteni egy nyilatkozatot, és felhívnám minden odautazó figyelmet, különösen arra a részre ahol arról nyilatkozik az utas hogy milyen cikkeket szándékozik bevinni az országba, mert a mexicói vámhatóság elég vaskalapos. Mai időkben "divatos" probléma a notebook bevitele, amiből egyet lehet bevinni az országba, de ha van nálunk még egy iPad is, akkor azt notebook-nak tekintik és akkor már nem engedik be.Szóval nagyon óvatosan a magunknál lévő árú cikkekkel is, élelmiszer, stb., nehogy meglepetés érje az embert. Ma már a netten minden információ rendelkezésre áll. Ja és még egy nagyon fontos információ hogy a kitöltött nyilatkozatnak van egy másodpéldánya, amit visszautazáskor kérnek, és az el ne vesszen, mert akkor a "Majákkal kell sokáig együtt aludnunk". A repülőtéren csak minimális pénzösszeget ( ma már a metró bevisz a városba az 1 Terminálról, személyenként 3 peso a jegy ára ) érdemes átváltani, mert a városban kedvezőbb az átváltás. Két terminál van a repülőtéren és a terminálok között ingyenes busz közlekedés van. Ha valaki taxi-val akar a városba menni akkor a repülőtéren belül érdemes megvenni a jegyet, annak ára nyilván attól függ hogy melyik városrészbe akarunk menni, de általában a mai áron a viteldíj, úgy 100tól 300 pesóig terjed. Senki ne próbálja meg hogy külön keressen taxit mert átvágják, ráadásul ha nem tud spanyolul. Már most felhívom a figyelmet a metrón való utazás alapszabályára, értékeinkre vigyázni, zsebbe semmit nem rakni, mert alapvetően nagyon szegény országba érkeztünk, de egyébként a földünk egyik csodaországa. Családomnak van némi tapasztalata Mexicó-ról mert háromszor is jártunk ott, igaz hogy a Yucatán félszigeten kétszer,(Cancun) és ott azért egy kicsit másak a körülmények, de erről a csodálatos útakról a weoldalam egy másik menüjében olvashat a kedves érdeklődő.
A hosszú repült idő és nagyon áradtak voltunk, ezért taxit választottuk és vitettük be magunkat a városba, és a taxis ajánlása alapján érkeztünk meg a belváros egyik szállodájába (Hotel de Carlo, nem ajánlom senkinek). Egy éjszakát töltöttünk ott, mert megállapítottuk hogy az árához képest egy lepusztult szálloda volt, így kerestünk a városban egy másikat, végül nagyon jó helyen találtunk egy jó ár/érték arányú szállodát, a Hotel Guardiola-t, ami a központban volt jó helyen és ajánlom mindenkinek.
Mexico City-ről általánosan
Mexico City egy hatalmas város, a becslések szerint 20 millió ember él benne, kb. 60 km es átmérőjű körben terjeszkedik el a város, magas hegyekkel és vulkánokkal körülvéve. De valójában a látnivalók a központi részben találhatóak, elszórtan. A város 2200 m tengerszint feletti magasságon fekszik , ezért egyes emberek számára légzési problémákat okozhat a légköre, nem beszélve a levegőjének szennyezettségéről. A város 1968-ban adott otthont az olimpiai játékoknak. Időjárás szempontjából két évszak van, van a száraz évszak, novembertől áprilisig és az esős évszak májustól októberig. Mi Áprilisban voltunk, és kellemes volt az időjárás. A probléma csak az volt hogy a levegő nagyon szennyezett volt, és ez abból adódhatott, hogy a várost mint említettem, magas hegyek veszik körül és ennek következtében, nincs levegő mozgás, vagyis megül a levegő. Azóta valószínű hogy javult a helyzet, vagy romlott?? Mint említettem Mi Áprilisban voltunk a városban és még ebben az évben, vagyis 1965 szeptemberében egy hatalmas földrengés volt városban, ezek szerint akkor baromi nagy szerencsénk volt. A lakosság nagy része mesztic ( vagyis európai és indián keverék ), a többi fehér emberekből áll, de már akkor láttunk sok kínai, kubai és más közösségeket. Tömegközlekedés nagyon olcsó, a szállodák választéka, az olcsótól a csillagos égig. Buszhálózat nagyon jó a városban, de a városon kívül is, vasúti személyszállítás Mexikóban nincs. A metró vonalon nem volt angol felirat, a vonal száma és színe alapján lehet tájékozódni. Gyakran látni a metrón árusokat, akik árulják portékájukat, de már mint említettem, óvatosnak kell lenni az esetleges zsebtolvajokkal szemben. A város biztonságos, de mint minden ilyen nagy metropolis hordoz veszélyeket is. Mi az első napunkat nem a városban, hanem a Teotihuacan-i piramisoknál kezdtük:
Teotihuacan
A Mexikóvárosba látogató turistának szinte kötelező meglátogatni a szent várost, a Teotihuacan-i régészeti körzetet, a mint-egy 1200 évvel ezelőtt elhagyott Szent Város piramisait és épületeit. A várostól kb. 40 km-re fekszik és buszhálózattal elérhető. Virágzása Kolumbuszt megelőző időkre, az építésének kezdete az időszámításunk előtt 200-ra tehető, és Közép Amerika legnagyobb városa volt. Már messziről a busz ablakából feltűnik a két hatalmas piramis, a Nap és a Hold piramisok, ugyanis az azték mitológia szerint az istenek Teotihuacan-ban találkoztak, hogy megteremtsék a Napot és a Holdat. Tehát az aztékok építették a piramisokat, hogy annak a tetejéről az istenek a mélybe vessék magukat és Napként illetve Hold-ként újjászülessenek. A bejáratnál múzeum és ajándék boltok sora található aztán megpillanthatjuk a térség makettjét, ami jól illusztrálja e hatalmas emlékhelyet.
Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha nem rendelkezünk a nap elleni "védőfelszerelésekkel", mint például sapka, trikó vagy naptej, akkor ajánlatos ezeket, mindenkinek az érzékenységi fokának megfelelően még az elején az üzletekben beszerezni, mert a barangolás során már nem lesz lehetőség utólag vásárolni, mert iszonyú nagy területen fekszenek a látnivalók és "ezerrel" tűz a nap.
A kiinduló pont a "Calzada de los Muertos", (Halottak útja), mely 1.8 km hosszú és kb 50 méter széles, és a Hold piramisig tart. Lenyűgöző látvány az egész térség, nem szabad kihagyni annak, aki Mexicó City-be eljut. A Halottak útjának két oldalán paloták, papi lakások és oltárok romjai láthatók. Egy erőd jellegű építmény után jutunk el a "Quetzalcoatl" templomhoz, amely tulajdonképpen két piramisnak látszik, és a díszítések épségben megmaradtak, csodálatos látvány. Szabályos négyzet alakúak a piramisok, a Nap piramis a nagyobb, 65 méter magas, hát bizony feljutva a tetejére kapkod az ember a levegő után. Aljában állva porszemnek érezzük magunkat, a lépcsősoron fel és lekapaszkodó látogatók pedig hangyának tűnnek.Az ötemeletes piramis tetejére, nyugatra néző, széles lépcsősor vezet. A felső szint lépcsői igen meredekek , ennek ellenére akinek nincs légszomja, érdemes felkapaszkodni, mert innen az egész teotihuacani körzet jól belátható és kitűnő a rálátás a Hold piramisra. A Nap piramist állítólag a 20-ik század elején restaurálni kellett, majd 1971-ben felfedeztek egy alagutat, amely hét méterrel a föld felszíne alatt vezet, és a végén négy különálló szobákhoz vezet. Állítólag az alagút hossza 100 méter, azonban ottlétünkkor, tehát 1985-ben nem lehetett az alagútba bemenni, turisták elől zárva volt, a mai helyzetről nincs információm. A térség bal oldalán, található a "Madárfejű lepke palotája", a nevét onnan kapta hogy az udvart szegélyező árkádjainak szögletes oszlopait madárfejű és pillangó szárnyú kődomborművek díszítik. A palotából lépcsők vezetnek le az alacsonyabban fekvő un. "Jaguár palotához", ahol állat falfestmények láthatók. A nap végére már nagyon elfáradtunk, és lekésve a soron következő buszt, tanakodásunk közepette odalépett hozzánk egy család, de honnan tudták hogy a városba akarunk bejutni, na mindegy, felajánlották hogy bevisznek. Egy kicsit bizalmatlanok voltunk, de meglátva a két gyereküket, gondoltuk nagy baj nem lehet, hát nem is volt, végül kiderült hogy spanyolok voltak. Következő nap irány a bazilika.
Guadalupei bazilika
A bazilika környezete valójában az amerikai kontinens legnagyobb búcsújáró helye, és a "Calzada Guadalupe" sugárút végén található. A római Szent Péter teret megközelítő nagyságú "templomváros", melynek szintje egy kicsit kiemelkedik és két templom található itt, az egyik a régi bazilika, a hozzáépült kapucinus templommal, a másik az Új bazilika. Ezektől távolabb még látunk templomokat és így együtt egy hatalmas zarándokhely, ahol minden év decemberében van a Guadalupei szűz ünnepe. A mexikói emberek számára egy szomorú esemény csatlakozik a régi bazilikához, nevezetesen hogy 1846-1848 között, Amerika és Mexikó között lezajló háborút lezáró un. Guadalupei Egyezmény alapján, Mexikó kénytelen volt lemondani területének több mint a feléről (Texas, Arizona, California, Colorádo, ÚJ-Mexikó és Utah államok) az Egyesült Államok javára, szegény Mexikó??!!.
Mi a nagy bazilikát teintettük meg, melyet 1976-ban avatták fel, és kb. 20 ezer ember befogadására alkalmas, és mexikói építész tervei alapján készült el. Egyedülálló a világon a templomok között, és számunkra túl modernek tűnt, azzal hogy alapja kör alakú, és a tornyán a kereszt aszimmetrikusan helyezkedik el. Belülről mint mint egy koncertterem, a fehér márványból készült oltár felett aranykeretben függ a Mária-kép. Amikor belépünk a templomba a bejáraton keresztül a padlózat lejt egészen a főoltár felé.
A világon egyedülállóan az oltár előtti résznél egy földbe süllyesztett folyosó vezet, egy mozgó járdával, így lehetővé válik hogy a magasban függő Mária-kép alatt, a hívők elhaladhatnak, anélkül hogy zavarnák a misét. Belseje nem díszes, mint általában a katolikus templomok, csupán egy hatalmas gyönyörű csillár lóg le a mennyezetről. Néhány fotómmal szeretném bemutatni ezen egyedülálló templomot, az oldalam "Galéria"-jában.
Antropologiai múzeum
A Chapultepec parkban található Mexikónak világviszonylatban is egyedülálló látnivalója, a "Museo de Antropológia",(Embertani Nemzeti Múzeum), melynek a meglátogatása egy életre szóló élményt nyújt. Egyébként is magát a múzeumot a világ legmodernebb múzeumának tartják, és az embernek az az érzése hogy a múzeumot a meglévő tárgyakhoz tervezték és nem egy már meglévő épületben állították ki. Az épületet mexikói építész tervezte és 1964-ben nyitották meg a közönség előtt. Nagyon különleges maga múzeum belső szerkezete is, ahogy már a belső udvar monumentális tetőszerkezetét megfigyeljük. A tetőszerkezetről 10 m magas vízesés zuhan le az udvar kockaköveire, ami az Esőistent jelképezi. A múzeum termekre van osztva, úgy mint Közép-amerikai terem (makettek tömkelegén keresztül mutatják be Mexikó hajdani népeinek mindennapi életét, Ősök termében pedig szemléltetik az amerikai kontinens benépesülését, és sorolhatnám a látványos termeket, és olyan hatalmas a múzeum gyűjteménye hogy az ember, szinte képtelen "egy látogatásra" megemészteni a látottakat. Nekünk sajnos erre a múzeumra csak egy fél napunk maradt, mert a továbbutazásunkat kellett szervezni a Mexicana légitársaságnál. Mivel a múzeumon belül lehetett fotózni, így bemutatnék néhány képet, az oldalam "Galéria"-jában.
Ahogy teltek a napok, mint már említettem, el kellett ott, helyben intézni a Mexicana légitársaságnál, ( Nagyon készségesek voltak, az irodában, sajnos azóta ez a magán Légitársaság csődbe ment és megszűnt ) a Mexico City - Acapulcó - Mexico City repülőjegyünket ( mert Budapesten a MALÉV csak egy angol nyelvű "kérelmet" állított ki ) és mivel az iroda a város külső kerületében volt, így sok időt elpocsékoltunk az ügyintézéssel. Végül megkaptuk a jegyeket, de sajna amit még szerettünk volna Mexiko City-ben látni az a Chapultepec-palota, de mire odaértünk a múzeum bezárt. Így csak a gyönyörű parkban tudtunk "élvezkedni" , és a tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a városra. Egyébként nagyon "viharos" volt a palota története, és egy kicsiny magyar, mármint Habsburg ág is van a történetben, nevezetesen, Habsburg Miksa és Sarolta császárné lakott a palotában, de ma már 35 éve múzeumként üzemel. Sétáink során megtekintettünk néhány nevezetességet, mint például, a Szépművészeti Palota, Juarez emlékmű, a híres Operaház.
Rengeteg látnivalót "otthagytunk" a városban, azonban hosszú út állt előttünk, hiszen Acapulcon kívül, Rio de Janeiro is szerepelt az útitervben. Akkor irány a repülőtér, azt terveztük hogy Acapulkó-ban 3 napot töltünk és mivel, vissza kell repülnünk a fővárosba, mert Rio de Janeiróba a Varig légitársasággal a fővárosból fogunk lerepülni, ezért a csomagjaink nagy részét a repülőtéri csomagmegőrzőben hagytuk, és a fürdőcuccon kívül mást nem is nagyon vittünk. Dél körül indult volna a Mexicana járat, azonban ezt az útvonalat az Aeroméxico is repülte, óránként, így találomra megpróbáltuk hátha felvesznek, és felvettek, vagyis elfogadták az Mexicana jegyet, húrrá!!!!
Acapulco
A repülés Acapulco-ba csodálatos volt számomra, mert 300 km-es távolság miatt szinte emelkedés és süllyedés, és amint átrepültük a hegyeket, már döntötte is be a gépet a siklópálya felé. Első sorban ültünk és annak idején még nyitott pilótakabin ajtó mellett lehetett repülni, ezért még duplán élveztem a repülést. Megérkeztünk Acapulco repülőterére:
A repülőtérről minibusszal lehetett bejutni az üdülőhelyre, majd abba a szállodába, melyet még a Mexicana irodában ajánlottak, a "Hotel Acapulco Imperial" -ba. A szálloda közvetlen a tengerparton volt, így amikor reggel felkeltünk a Csendes Óceán gyönyörű látványa fogadott. Már a repülőtéren éreztük hogy trópusi üdülőhelyen vagyunk, mert nagyon meleg volt a hűs Mexico City után. Az üdülőhely félkör alakú öbölben terül el és a klímája trópusi, széles homokos strandja ( La Costera ) kiváló a fürdőzésre, partja mentén végig szállodákkal, így irány minden nap a tenger. A nagy látványosság, különösen estefelé a "La Quebrada", amikor magas szikláról ugranak a mélybe, kihasználva az ár-apály adta lehetőséget, ami hát nem egy veszélytelen mutatvány. Érdemes kiülni a "La Perla" étterem teraszára, egy ital mellett, közvetlen rálátás van a sziklaugrásra. A városban nem barangoltunk, mert olyan információkat kaptunk még a Mexicana irodában hogy nem biztonságos a város, és ezt még a tengerparton Mi is néha tapasztaltuk, és ennek az oka az hogy a lakosság nagy része bevándorló, nagyon szegény. A turizmus ezek szerint szűk rétegnek ad jó megélhetést, vagyis összességében, kis mértékű csalódást okozott számunkra Acapulco, viszont jó volt lubickolni a Csendes Óceánban.
Elhagyva Acapulcót visszatértünk a Mexico City repülőterére, csomagjainkat épségben átvettük, irány a Varig check in pult, ahol megint tele izgalmakkal, hogy vajon felvesznek e a járatra, vagyis a Bogota-Manaus-Rio de Janeiro útvonal járatára. Azt nem tudtuk hogy a gép még két városban leszáll, nyilván ez számunkra nem volt jó hír, hiszen ezeken a helyeken felvehet még utasokat, aztán minket "kirepítenek". Bonyolította a helyzetünket az a tényező hogy Kolumbiai vízumunk nem volt, nem is tudom a mai napig sem hogy kellett volna e, de abban az időkben valószínű hogy kellett volna. Végül felesleges volt minden "pánik", simán felvettek, a gép eléggé tele volt, de sikerült egymás melletti helyet kapni. Nagyon kedvesek voltak a pultnál, de a gép fedélzetén a személyzet is, így nagyon kellemesen indult az utazásunk, gépünk egy jó öreg McDonnell Douglas DC-10 volt. Engedje meg a kedves olvasó hogy bemutassak egy Varig "Menü" étlapot, mert abban az időkben bizony még a turista osztályon is magasabb volt a kiszolgálási színvonal a mostani kiszolgáláshoz képest. Ma már sajnos még az interkontinentális járatokon (kontinenseket összekötő útvonalak ) is elég "sovány" a kiszolgálás, mert spórol minden légitársaság, ahol tud, na aztán a fapados légitársaságok, na azokat hagyjuk.
A repülésünk folyamán, kb. fél úton, olyan "makadánosra" sikerült a repülésünk, vagyis ahogy közeledtünk az egyenlítő felé, egyre zivatarosabb időjárás uralkodott a térségben. Bogota megközelítése során éppen egy ilyen zivatar tevékenységen repültünk át, repült az utaskabinban minden, ami nem volt rögzítve, a poggyásztartók ajtajai pedig sorra nyíltak. A kabin személyzet több esetben, hosszan kibocsátotta a repülőgép "flight spoiler"-rét.
( Spoilerek, a repülőgép szárnyának felső felületén található nagy lapok, melyek a szárny síkjából kiemelkedhetnek, ha a pilóta azokat működtetni akarja, lényegében rontják a szányak felhjtó erejét. Két fajtája létezik, az egyik a "ground spoiler", azokat most hagyjuk, és vannak "flight spoiler"-k, amelyeket repülés közben alkalmazzák a pilóták hogy növelni tudják a repülőgép süllyedési sebességét, az utas csak annyit vesz észre hogy a repülőgép zajosabb és rezgést érez, na meg természetesen látja, ha kinéz az utaskabin ablakán, példaként az alábbi videón látható egy Boeing 767-300 bal oldali szárnya, kibocsátott "flight spoiler" mellett)
Jöttünk is lefelé mint a golyó, szóval nagyon rossz időjárási körülmények voltak ebben a térségben és amikor leszálltunk, a repülőgép ablakán nem lehetett kilátni az esőfüggöny miatt. Emlékszem, nem is szállítottak ki, a tranzitba, feljött pár takarító, aztán fel is szálltunk. Manausban már tiszta napos szép idő volt, szép volt felülről az Amazonas és őserdeje, és gondolatunkban megfordult az hogy egy pár napot itt eltöltünk, de ha már felvettek, akkor nem akartuk kockáztatni. Közel 11 és fél órás menetidő után, megérkeztünk Rio de Janeiro-ba a "Tom Jobim" nemzetközi repülőtérre.
Brazília
Rio de Janeiro
Fáradtak foltunk, nem ismertük a városba történő bejutást, tehát irány a taxi (a repülőtértől a város 20 km-re van) . Ez lett a vesztünk, mert a világon nincs még egy olyan link taxi társadalom, mint Rióban, de hát ezt ki tudta, persze a külföldit mindenhol baleknak nézik, tisztelet a kivételeknek, de tisztességes taxis társadalom nagyon ritka a világban, szóval arra lettünk figyelmesek úgy másfél órás taxizás után, hogy harmadszor látjuk ugyanazt az épületet, vagyis keringett velünk, "egy kis városnézés??". Mit tehet az ember ilyenkor, fizet, meglepetésünkre nem is volt olyan drága, 25 dollárt fizettünk, mert az események után többre számítottunk . Egyébként a szállodánk "budget" kategóriájú volt, de megfelelt, közel volt a Copacabana-hoz, az ár/érték aránya jó volt, a neve, "Hotel Canada", csak ajánlani tudom, akik ide eljutnak.
Először is a pozitív benyomásainkat szeretném leírni a városról, ez pedig a következő. Véleményünk szerint Rio a világ legszebb fekvésű városa, lenyűgözően szép a város fekvése, különösen napkelte és napnyugta idején, érdemes ilyenkor, valamelyik magasabb kilátóhelyre (Cukorsüveg-hegy, vagy a Krisztus-szobor) felmenni. A Copacabana, hát az egy csoda szép sétány, és egyben kiváló fürdésre is, 4 km hosszan nyúlik el oválisan, végig szállodák, éttermek. A strand részen mindenhol fociznak, nyilván, hát hol vagyunk, a labdarúgás hazájában.
Azt szokták mondani, hogy egy élsportoló számára, két ország válogatottjába a legnehezebb bekerülni, az egyik a Brazil labdarúgó válogatottba, a másik, Kína asztalitenisz válogatottjába.
Folytatva a Copacabana-t, a sétánya vagyis a kövezet, hát az valami csoda, egy geometriai hullámot követ, fekete-fehér szín összeállításban, és un. "portugál járdának" hívják, és a város központi helye, mert minden tömegközlekedési eszközzel könnyen elérhető. Itt gyakran sétálgattunk, mert a látvány párosult az óceán kellemes klímájával. Található még a városban más öbölszerű strandrész, ilyen az Ipanema és a Leblon. Mi megelégedtünk a Copacabana élvezeteivel.
Vegyük sorra azokat a nevezetességeket, amiket láttunk:
Corcovado
Pontos jelentése hogy "pupos", 710m magas, gránit hegy, szinte függőleges, az alpinisták paradicsoma, de a turisták számára, egy csoda hegy. Már amikor az ember közelít a Corcovado felé, olyan izgalomba jön, a látvány miatt, hogy azt el nem lehet mondani, mert csodálatos látvány. Tetején a " Megváltó Krisztus" 38 méter magas szobra áll, és a Corcovado fogaskerekű vasúttal érhető el, kb. 20 perc alatt, de a sorban állás nem ritka esemény itt a sok turista miatt. Feljutva, hát a panoráma, azt nem lehet kifejezni, földbe gyökerezik az ember lába a látványtól, nekünk napos időnk volt, így a panoráma tökéletes volt, mert állítólag gyakran felhőben van a Corcovado. Egyben a brazil kultúra jelképe is a hegy.
Cukorsüveg hegy (Sugarloaf Mountain)
A hegy egy másik fantasztikus látványossága, hanem a legnagyobb Rio-nak, mert a világ csodái közé is felvették, hát mit mondjak, megérdemelten. Itt is hasonlóan, jobban dobog az ember szíve, amikor megközelíti e csodát. Egy kabinos felvonóval lehet a tetejére feljutni. Brazil mérnök tervezte, de azóta többször felújították, úgy tudom ma már korszerűbb, mint annak idején. Két szakaszban lehet feljutni a kabinos felvonóval, első szakasz az "Urca Hill"-ig mely 220 m méter magas, a második szakasz a "Sugarloaf Mountain"-ig, mely 528 m magas. A kabin teljesen átlátszó, minden irányban, így csodálatos látványt élvez a látogató, majd felérve a tetejére, fogadja a "csoda", hát ilyen panoráma a világon nincs. Az egész város a lábad alatt, viszonylag elég magasan gyönyörködik az ember a panorámában, a szép öblök, hát gyönyörű, nincsenek rá szavak. Gránit hegy ez is, itt is látni alpinista hegymászókat, mint a hangyák szenvednek a hegy, szinte függőleges oldalán. Késő délután érdemes felmenni, mert akkor megvárva a naplementét, na aztán ez a csoda. Ahogy változik a város színe, amint felkapcsolják a közvilágítást a városban, az valami gyönyörű. Fent alig férünk el, mert mindenki erre az eseményre összpontosít, rettenetes izgalomban várják az emberek hogy a városban lemenjen a nap. Tényleg nem túlzás azt mondani hogy , ez a világ egyik csodája. Ahogy a Jó Isten oda teremtette ezt a két hegyet a város szívébe, de ugyanakkor a tengerpartra, hát ilyen nincs a világon. Elnézést kérek a kedves olvasótól hogy egy kicsit elragadtattam magam, de a weblapom írása közben ismét átéltem eme gyönyörűségeket. Az Urca hegy tetején lehetőség van fotó készítésére, már a helyi fotós által, mert amikor visszafelé jön az ember, már látja magát tányéron, vagy egyéb tárgyakon.
Csupa szépeket írtam e városról, ami önmagában igaz is, azonban átéltünk "negatív benyomásokat" is és ezeket az úti beszámoló végére tartogattam. 1985 évben voltunk Rio-ban, azonban a média hírek alapján nem változott a helyzet, sőt lehet hogy még rosszabb lett. Mi is az ami visszatartó erő lehet, hát gondolom mindenki sejti, a közbiztonság. Nagy a szegénység a városban, szabályos nyomornegyedeket látni a domboldalakon ahol virágzik a kábítószer maffia, na aztán este turistának ott sétálni, hát annak annyi. Sok a külföldiek sérelmére elkövetett lopások, fegyveres rablások. Egyik este egy kicsit Mi is távolabb merészkedtünk a szállodánktól, és észrevettük hogy követnek, négy fiatal, elhatároztuk hogy futásnak eredünk és szerencsénkre, éppen egy taxi haladt el mellettünk, bevágódtunk, és az a szabály a taxiknál hogy rögtön reteszelni kell az ajtót, huhhhh, megúsztuk. Nappal a nagy látnivalók mellett viszonylag biztonságos, de attól távolabb, nem ajánlom senkinek hogy "lófráljon". Bádog dobozokban aludtak az emberek az utcán, szóval nagyon rontja a város szépségét az ilyen látványok. Arra már nem is merek gondolni, hogy valójában milyen bátrak voltunk, hiszen még egészségügyi biztosításunk se volt, persze akkor ki gondolt rá. Ezen incidens után elhatároztuk hogy "holnap" irány a repülőtér, és megkértem a szálloda portását hogy hívja már fel a KLM irodát, mert Rio de Janeiro-Lisabon-Amsterdam utvonalra szólt a jegyünk. Kedvező híreket kaptam, másnap kimentünk taxival a repülőtérre, irány Európa. Amsterdam-ból már MALÉV hozott haza minket, a közel kéthetes körutazásunk végén. Remélem tudtam érdekes és hasznos információkat átadni azok számára akik ezekbe a térségekbe szándékoznak utazni.