Stubai gleccser

 

 

2009/04

 

Az  ausztriai gleccserek közül, talán erről a sípálya komplekszumról  "hallani" a legkevesebbet a síelős berkekben, és ritkán emlegetik, talán ez is, aztán meg tanulmányozva a pályarendszerét,  felkeltette az érdeklődésünket, akkor vajon milyen lehet, a Stubaier völgyben elhelyezkedő gleccseren síelni. A távolsága Budapesttől, egy kicsit nagyobb, mint mondjuk a Hintertux távolsága, mert durván 800 km és mivel Insbruck utáni, völgyben helyezkedik el, az utolsó szakaszán az út már igazán csak emelkedőkkel tarkított. Még mielőtt elindulnánk erre a csodálatos helyre, nézünk bele ebbe a kis 3D-s videóba, hogy valójában hová is készülünk, nekem nagyon tetszik:

 

 

Még mielött a valóságban gyönyörködnénk e síterep látványában, keressünk szállást, melyet  a szokásos E mail - en keresztül könnyedén leleveleztük de erről majd részletesen, később. Az útvonal nagy része szinte azonos a weblapom/Hintertux menüben leírtakkal, a különbség az, hogy  tovább kell vezetni az A12 autópályán,  egészen Innsbruckig, majd amikor az autópálya kiszélesedik a város elhagyása előtt, na ott nagyon kell figyelni, mert könnyen St Gallen felé sodródik az ember, különösen az iszonyú nagy forgalom miatt. A Brenner hágó ra felvezető felső nagy táblát kell figyelni, mert nekünk ez a jó irány, itt ajánlom hogy lassítsunk is egy kicsit, hogy könnyedén tudjunk reagálni a sávváltásoknál a helyes irányra, majd emelkedőn vezet az út, de ekkor már az A 13-n vagyunk, (Europe Bridge) elhagyva, és egy rövid 20 perces vezetés  után a kijárat Schönberg - nél már a "Stubaital". Aki először vezet ezen a szakaszon, annak azt ajánlom hogy ne "nyomja nagyon a gázt" mert, könnyen eltéveszthető a tábla, hasonlóan az Innsbrucki szakasznál. A völgy bejáratánál útdíjat kérnék, (természetesen ez 2009 információ) már nem emlékszem pontosan, hogy mennyit, de olyan 5€  lehetett. Amikor beérünk a Stubai völgybe körülbelül 30 perces kényelmes autózás után, megérkeztünk a szállásunkra Neustift-be. Egy kis probléma adódott, a cím keresgélése során, mert a szállásadónk Neustiftet adta meg címként, de valójában egy településsel arrébb kellett mennünk, pontosan Miders-be. Végül kiderült hogy ez a két üdülőfalú egy közigazgatási területhez tartozik, és egymástól gyalogtávolságra helyezkednek el. Már az első benyomásunk a helyről abszolút pozitív volt, már ami a tájat illeti, és aki szereti a hegyeket, hát az itt kiélvezheti  a táj szépségeit, mert ez egy csodaszép völgy. Ezen a részen már háromezres hegyek között vagyunk, mindkét hegyoldalon csodaszép zöld legelők, és a hegyről lezúduló patakok, és völgy hosszában ha messze tekintünk már látjuk a Stubaier gleccsert, komolyan nem gondoltuk volna hogy ilyen szép ez a hely, és akkor még hol van a síterep, ami így előzetesen, hát nem egy piskóta, és csak annyit mondhatok, el kell menni ide. Tehát a szállásunk Mildersben volt, és a neve, "Familie Franc Volderauer" Taxerweg 1, apartman ház, 20 méterre a síbusztól, kedves háziak, és egy komplett lakást kaptunk ráadásul kétszobásat, életünkben nem laktunk ilyen kényelemben, szóval mindenkinek ajánlom ezt a szállást. A tulajdonos a liftársaságnál dolgozott, és hobbi szinten állattenyésztéssel foglalkozott, hat tehén, két kecske egy különálló épületben, szóval olyan alpesi idill volt, így minden reggel friss tej és "osztrák" zsemlés szatyor lógott a bejárati ajtónkra akasztva. Íme a szállásunk:

 

 

Az apartman ár 36€ / éjszaka volt és még helyi adóra kellett fizetni, ha jól emlékszem, 2€ -t naponként. Az osztrákok szoktak még végtakarítás címén extra költséget felszámolni, de itt ilyent nem kértek. Információ, a Linkek/Sí/Stubaier  oldalon.

Másnap a síbusz menetrendjének megfelelően, igyekezetünk a korait választani, és körülbelül 24 perces menetidő után megérkeztünk a gleccser felvonó aljához. A síbuszok a völgy teljes hosszában üzemelnek, és a szállásunk ideális helyen volt a síbuszok közlekedése szempontjából is. Létezik éjszakai járat is, azonban azon már fizetni kell. Mivel "Neustift" ahova gyakran bementünk, egyébként gyönyörű kis alpesi üdülő város, tőlünk sétaútnyi távolságra volt így az éjszakai járatot soha nem vettük igénybe. A völgy síbusz menetrendje az alábbi:

 

 

A völgyállomás környékén nincs kimondottan település, hanem egy modernül megépített, felvonó végállomás, ahol megvettük a hatnapos bérletünket, és a mindenkori aktuális síbérlet árak a weboldalam/Linkek/Sí/Stubaier menüben megtalálható.

 

Völgyállomás, 1750 m magasan

 

"Stubaier Gletscher"  2D sítérképe

 

Ennyi bevető után, már illene elkezdenem a síelés részt is, azonban minden síelő tudja hogy egy jól és szerencsésen előkészített forgatókönyv elengedhetetlen a sikeres síhéthez. Az időjárás a völgyben már a tavasz közeledtét jelezte, talán egy kicsit korán is, és ez alapján kételkedve, kicsit "szorongva" indultunk, illetve szálltunk fel az első szakasz liftjére, na vajon fent milyenek a hóviszonyok. Az első szakasza a liftrendszernek a "Gonelbahn Elegrat I", mely 2300 m magasra vitt fel, ahol már pályákon síelőket lehetett látni, ami már egy jó előjelnek számított. Ugyanilyen típusú kis kabinos lift a " Gondelbahn Elegrat II" visz tovább, melyből ki sem kellett szállni, és  máris a csodálatos panorámájú és kényelmű "Eisgrat" központi állomásra jutottunk fel, mely 2900 m magasan található és ott  porhavas viszonyok fogadtak. Eláll az ember lélegzete hogy ha onnan körbenéz, mert jól belátható a gleccser alsó része, és minőségi liftek tömkelege szolgálja a síelők igényét:

 

Eisgrat, 360º-os panoráma

Csodálatos hely, az első benyomás alapján is és a léc még nem futott egy métert sem. Menjünk feljebb a "Gondelbhn Schaufeljoch" felvonóval 3210 m magasan lévő felső állomásra, ahonnan lesíelhetünk a gleccser különböző pályáin. Innen egy gyaloglással felmehetünk egy panoráma teraszra ahonnan lélegzetelállító kilátás tárul elénk és szinte alattunk mint a hangyák síelnek az emberek. A felső állomásról egy kiválló és hosszú pályát javaslok lesíelni, olyan közepes nehézségi fokozatokkal, ezek sorrendben a következők: induljunk el az 1 Eisjochferner kék jelzésű pályán és az Eisgrat állomáson tovább a piros 1B Eisjochzunge-n, majd egy jobb fordulóval már is a 3 Gamsgarten piros pályán lesíelhetünk a 2300-n lévő középállomásig, a Mittelstation Fermau-ig. 2-3 kör a délelötti síklást ki is tölti, és egyébként kitűnő élvezetes vonalvezetésűek a pályák. A valóságban így néz ki:

 

 

 

Egy kitűnő összekötő pályarendszert tudok ajánlani, amihez, induljunk el a "Mittelstation fernau 2300 m" állomásról balra egy csákányos lifttel, majd a "6er Sesselbahn Fernau" ülős lifttel 3040 m-re, ahol a panorámáért is megérte, de innen egy kitűnő piros jelzésű pályán a "11 Pfaffencchsneid"-n lesíelhetünk, ami csatlakozik a könnyű kék jelzésű "4A Falwesuna" pályához, és ezzel tettünk is egy kitűnő kört, és akkor nézzük ezt a valóságban is:

 

 

Az Eijoch-i rész felett a hegy tulsó oldalán van egy másik gleccser pályarendszer, a "Daunferner" felvonók által kiszolgált pályák. A délelőtti bemelegítésre kiválóan alkalmas a "9 Daunenhang" piros jelzésű de kellemesen és egyenletesen lejtésű, soha nem buckás pálya. Sajnos napközben ellepik a versenyzők, ezért kora délelőtt ajánlom a meneteket rajta. A kezdő síelők is bátran csúszhatnak rajta, mert olyan "osztrákos piros" jelzésű a pálya.

 

 

Kedvenc meneteim a bemelegítés után a következő pályarendszerek voltak:  indulás a 7a Skiweg Eisnase pályán, ennek kezdete fekete jelzésű pálya, de nem kell megijedni, mert kellő lendület birtokában belezuhanunk a 7a Skiweg Esnasse kék jelzésű pályára, majd jobbra erős élezéssel a 2 Silberschneid piros jelzésű pályán le egészen 2300 m -re a Fernau állomásig. A probléma csak az volt, hogy lévén Április és egy meleg frontot fogtunk ki a hét során, ezért a "2" pálya alsó negyedében a hóviszonyok délutánra romlottak, az erős napsugárzás miatt. Ezért a hét nagy részét a felső pályákon töltöttük, mert ott aztán kitünő porhavas viszonyok voltak. A sícentrumot ajánlom gyerekes családok számára is, mert "Kinderland" található a "Gamsgarten (2620 m ) közbenső álomásáson. Funpark-kal, is rendelkezik a sícentrum. A völgyállomásig vezet a térképen egy szaggatottan jelölt "14" számú pálya, hát íme:

 

 

A sícentrum óriási előnye hogy a gyerekes családok számára is számtalan szolgáltatás áll rendelkezésre, van"Funpark", és a völgy egyes településeinél, mint például a szállásunk falujánál is kiépítettek egy szánkópályát, további szánkópálya "Fulpmes" üdülőfalunál található. A sífutókra is gondoltak, mert a völgy  teljes szakaszán futópálya van kialakítva.

Lévén, hogy a síközpont gleccserrel rendelkezik, így a síidény hosszan elnyúlik évközben, sőt ha az időjárási viszonyok ezt megengedik, nyáron is üzemel. Tudomásom szerint ausztriai viszonyok között a legtovább, talán a kitűnő klímája miatt, ezzel versenytársa a kapruni katlannak is, ime:

 

 

Mellékelek egy általam készített rövid videó összeállítást is, remélem tetszik a kedves olvasónak:

 

 

Végül, minden sítársamnak azt ajánlom, hogy legalább egyszer látogassa meg e sícentrumot, mert a hely "ötcsillagos", nem csak a gleccser része, hanem az egész völgy is az. Rosszat nem akarok irni e csodás helyről, mert nem is tudok.