Tanulni a madaraktól

 

Ókor,  Daidalosz és Ikarosz, elhatározták, hogy madártollakból viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal átszelik a tengert, és Szicíliába repülnek. Útközben azonban Ikarosz túl közel került a Naphoz, és mivel annak melege megolvasztotta a szárnyakat összetartó viaszt, a fiú lezuhant és a tengerbe veszett. Ez volt a repülési történelem első légi katasztrófája, melyet a Görög mitológiában feljegyeztek.

Daidalosz és Ikarosz

 

1505  Leonardo da Vinci – építészmérnök, festő, szobrász, gépészmérnök, filozófus és feltaláló – tanulmányozta a madarak anatómiáját és emberi erővel hajtott légcsavaros szerkezeteket tervezett, melyek utánozták a repülést.

Repülőszerkezet tanulmányai

 

1720  A Svájci matematikus Daniel Bernoulli kimondta, hogy az áramló közegben egy áramvonal mentén a különböző energia-összetevők összege állandó.

1783  A Montgolfier testvérek olyan repülőeszközt, léggömböt készítettek, amit meleg levegővel megtöltve Étienne-nel felemelkedett a levegőbe, kikötött állapotban.

1783  Jacques Charles megépítette az első hidrogénnel töltött ballont, melyet „Charliére” néven vált ismerté.

Az első nyilvános bemutató illusztrációja

 

1783  Jean-Francois Pilátre de Rozier végrehajtotta az első ballon repülést Párizs felett.

1785  Jean-Pierre Blanchard először repülte át az Angol csatornát

1785  Jacques Charles az első hidrogénnel töltött ballonnal 3000 m/ 10,000 ft-re emelkedett.

1810  Albrecht Berblinger saját készítésű konstrukciójával a Dunába zuhant, a nem kedvező szélviszonyok miatt.

 

 

1810  21 év tanulmány után Thomas Walker kiadta a „Repülés művészete” (Treatise upon the Art of Flying) című munkáját.

1848  John Stringfellow Attercliffe-ből, Sheffield mellett, aki kísérletezett egy gőzgép által hajtott és ellentétesen forgó légcsavaros repülőgéppel.

 

 

1857  A francia Félix du Temple de la Croix tervezett egy repülőgép konstrukciót, ahol az egybe épített szárny fa vagy selyem borítással rendelkezett, a hajtómű elöl volt. Rendelkezett vízszintes farokfelülettel, a repülési szög változtatása céljából. Azonban soha nem repült a súlya miatt.

 

 

1867  A nyugdíjas tüzérségi tisztviselő Nikolai Teleshov szabadalmaztatott egy könnyű légi járművet, amely ha a mai időkre vonatkoztatjuk, akkor egy gázturbinás sugárhajtóműves, 45 fokban (hátra nyilazású) delta szárnyú repülőgép volt. A törzs kör keresztmetszetű, kúpos orrkúppal. Mivel Teleshov 100 évvel megelőzte a korát, visszautasították a tervét és ezért Párizsba kellett mennie. Sajnos a repülőgép soha nem épült meg, csak papíron.

1871  Francis Wenham Angol mérnök, aki a világ első szélcsatornáját építette, hogy tanulmányozza a felhajtóerőt, a nyomás és sebesség összefüggéseit. Ő tette azt a meglepő felfedezést, hogy 5 és 15 fok között jön létre a legnagyobb felhajtó erő. Megállapítja, hogy a nagy fesztávú, keskeny szárnynál (mint például a vitorlázó repülőgépeknél), nagyobb felhajtó erő keletkezik, mint a csonka szárnyaknál, azonos felület esetén.

 

Francis Herbert Wenham portréja, 1866

 

1879  A francia Victor Tatin egy repülőgép modellt épített, amelynek törzse egy sűrített levegős tartály volt. Amikor egy csapot kinyitottak, a levegő kiáramlott és meghajtott egy vonó légcsavart. A modell fesztávja 190cm volt és egy körben repült egy rögzített ponthoz.

 

 

1884  Az Angol Horatio Phillips szabadalma 8 szárnyszerű emelő felületből állt, különböző szélességben és profillal. Egy szélcsatornát használt, hogy megvizsgálja, hogy mekkora levegő sebességre van szükség, minden egyes szárny felületnél, hogy felhajtóerő generálódjon. 1893-ban épített egy repülőgép modellt, mely 180 m-t repült egy középpont körül. A modell-t felszerelte egy kis hajtóművel, mely meghajtott egy légcsavart 400 f/p fordulatszámmal. 64 km/óra sebességgel repült körbe, 1 m magasan. A szárnyak 50 hajlított részből álltak és reluxa szerűen voltak elrendezve, 5 cm-es résekkel.

 

 

1889  Otto Lilienthal német repülőgép-mérnök, feltaláló, pilóta. A repülés egyik úttörője – a madarak repülését utánzó siklórepülőket tervezett és készített. 1889-ben megjelent könyve - A madarak röpte mint a repülés művészetének alapja (Birdflight as the Basis of Aviation) – a repülés első szakkönyve lett.

 

Otto Lilienthal

 

1891 és 1896 között közel 2 ezer repülést hajtott végre, siklógépével. Összesen 18 db siklógépet épített, amelyből 15 db volt egyfedelű és 3 db kétfedelű. Az elért maximális magasság 500 m volt. 1896. augusztus 9-én Berlinhez közel újból felszállt egy, a Birodalmi Találmányi Hivatalnál egyszerű vitorlás apparátus néven bejegyzett kétfedeles siklógéppel. A repülés jól indult, de egy hirtelen széllökés mindennek véget vetett: korrigáló mozdulatához már nem volt elég a magasság, gépe 17 méterről a földbe csapódott. A becsapódáskor eltört a gerince, kínszenvedések közepette egy nap múlva meghalt. Utolsó, még érthető szavai ezek voltak: Áldozatokra szükség van.

 

Tanulmányozta a mentorainak a repülését, 1889-ben

 

A híres No. 11-ből napjainkban a Smithsonian National Space and Air Museumban is látható egy példány.

 

Lilienthal repülni készül

 

Otto Lilienthal repül a sikló gépével, ami úgy került a köztudatba, hogy „hill off flight”

 

1890  A Francia Clément Ader tervezett egy igen nehéz repülő szerkezetet, ami közel 300 kg súlyú volt. Az első modell gőz meghajtású volt és hasonlított egy denevérre. A repülő szerkezet elkészült 1980-ban, azonban a hajtómű egység alkalmatlannak bizonyult. Majd a honvédelmi minisztérium visszavonta a kutatási támogatást és így a további munka befejeződött.

 

Clément Ader repülő szerkezete a „Musée des Arts et Métiers” múzeumban, Párizsban

 

1894  Ausztrál feltaláló Lawrence Hargrave 4 dobozból álló sárkányszerkezetéhez egy egyszerű ülést tervezett és csak 5 m távolságú repülést ért el. Egyébként 1994-ig az Ausztrál 20 dolláros bankjegyen szerepelt az arcképe.

 

 

1895  Otto Lilienthalhoz hasonlóan, Percy Pilcher Angol feltaláló, és az Angol repülés úttörője volt, aki sárkányrepülőgépével  végzett sikálási kísérleteket, a „Cardross” dombról, Glasgow külső kerületében, mint start helyről. A modelljével modellezett különböző lényeket, megfigyelte repülésüket, úgy mint denevért, repülő bogarakat és sirályokat. Később egy  negyedik  lényre koncentrált, a sólyom repülésére és az ilyen sárkányrepülőjére hajtóművet szerelt. Egy nyilvános bemutatót tartott, amikor egy műszaki hiba miatt a szerkezet farok része összeomlott és Pilcher balesetet szenvedett a néző közönség előtt. Olyan sérülést szenvedett, hogy két napra rá elhunyt.

 

Percy Pichler, denevér típusú szerkezetének másolata a “Riverside Museum”-ban, Glasgow-ban

 

1896  A Francia Octave Chanute, aki emigrált az USA-ba, aki az egész világból összegyűjti a repüléssel kapcsolatos ismereteket. Kifejleszti saját modelljét. A Wright fivérek később feszhasználják tapasztalataiit (Progress in Flying Machines, 1894).

 

Octave Chanute teszt repülést hajt végre 1896-ban