Bevezetés

Francia Alpok, igazából nem is tudom, hogy hol is kezdjem, mert egy kicsit izgalomba jövök e két szó hallatán. "Sí őrült" magyar állampolgár lévén, miért is olyan izgalmas az Alpok ezen része számomra, hiszen van közelebb is számtalan sok kitűnő sí pálya, úgy Ausztriában, Svájcban vagy éppen Szlovéniában, sőt az olaszországi Alpok pályáit nem is említve. De akkor mi az a különleges erő, ami mégis vonzza a síelők tömegét a francia Alpokba, még e kis távoli hazánkból is. Elég összetett, bonyolult a válasz és legfőképpen szubjektív. Az tény, hogy ha valaki egyszer „belekóstolt” e fantasztikus paradicsomba, akkor úgy gondolom, hogy a továbbiakban is legalább évente egyszer, felkeresi e helyet a mindig új és új sí központok meglátogatásával. Mert a professzionális sí központokból aztán van bőven a Francia Alpokban. Mondhatnák egy nem síelős párhuzamot nevezetesen, Párizs, egyedi a varázslata és hány ilyen város van még Európában és mégis nem lehet megunni, mert valami egyedit nyújt. Hát így vagyok én ezzel a Francia Alpokkal is, messze van, hosszú az út, de ami az utazás utáni napokban „történik”, hát az totális egyedülálló sí élmény a javából.

Úgy tudom, hogy a 60-as évektől jöttek rá a franciák, hogy milyen „kincsek” fekszenek a hatalmas hegyek között és ennek eredményeként kezdték fejleszteni és kitaláltak egy igazán egyedi megoldást, nevezetesen, hogy sí városokat kell felépíteni minél magasabbra (skis aux pieds ). Tehát ezzel a megoldással nem a síelő „megy” a magasan fekvő sí pályákra, hanem sí falú van jó magasan és ha egy 6 napos síelést választ a vendég, akkor csak kétszer kell felmennie, vagyis érkezéskor és távozáskor, ez az igazi pálya szállás. Mint minden gyakorlott síelő tudja, hogy ennek az ellen példája az Osztrák „rendszer”, amikor is az ingyenes sí busszal „összegyűjtik” a síelőket a központi sí lift alsó állomásáig és onnan feljuttatják lift rendszerekkel a pályákhoz, természetesen minden nap fel és lemenetben. Arról nem is beszélve, hogy a szállásunkat érdemes úgy megválasztani, hogy minél kevesebbet keljen gyalogolni, sí bakancsban a sí buszig. Remélem, hogy bevezetőm eddigi szakaszában már látszik az óriási alapkülönbség a két rendszer között. Ezzel nem akarom kisebbíteni a kiváló osztrák pályákat, hiszen nagyon sok helyen síeltem ott is, megelégedésemre.      

Folytatva az eredeti gondolatokat, és visszatérve a francia viszonyokra, engedje meg nekem a kedves olvasó, hogy a „Királynőt” említsem példaképpen, Val Thorens-t, mely 2300 m magasan fekszik és nem csak egy sí cirkuszi összehasonlíthatatlan méretekkel, hanem a konkurencia nélküli magassága miatt feltétlen hó biztonságot nyújtó hellyel rendelkezik és akkor ott a saját „házi gleccsere a „ Cime de Caron”, a 3200 méter magasságban, amely ráadásul egy egyedülálló panorámát nyújt. Jól fel is kell készíteni azt az autóbuszt, amely közel 50 fős utasát és hát a csomagokról nem is beszélve, hogy fel tudjon kapaszkodni az örök hó birodalmába. Amikor felérünk a lélegzetünk el áll a látvány miatt, vagyis ott vagyunk a porhó paradicsomában és naponta reggel, csak fel kell csatolni a lécet és már síelhetünk, nincs buszozás, gyaloglás, előttem a „mesevilág”. Pokolian ki van találva ez a hely a fekvés és egyéb szempontból, na és hát ott síelni, abban a mese katlanban, úgy gondolom, hogy aki szereti ezt a sportágat, annak kötelező életében legalább egyszer e hely varázsát megérezni.

De nagyon elkalandoztam az eredeti témától, vagyis a francia síterepek véleményezéséről, ezért inkább általánosan folytatnám a „történeteimet”. A következő téma amiről beszélni szeretnék és ezt ma már nagyon komolyan meg kell fontolni, ez pedig a pályák magasságának a kiválasztása, vagyis milyen magasságú pályákat válasszunk, hogy garantált legyen azon a rövid egy hét alatt a síelésünk. Ne pont akkor havazzon (az nagyon jó ha csak éjszaka) ne essen az eső, ne legyen ködös az idő, szóval jók legyenek a látási viszonyok de hétágra süssön a „napocska”. Azonban mindenki tapasztalja, hogy melegszik ez a szeretett bolygónk, ezt tapasztalja a síelő is, ha például nem kellő magasságú pályarendszeren síel és ha bezúdul egy meleg front, akkor számára a sítúrának annyi, mert míg kezdetben vizes, másnap jeges pályán kénytelen kínlódni, ez pedig nagy balesetveszélyt jelent az egészsége számára. Tehát lehetőleg olyan pályarendszert kell választani, ahol van gleccser pálya, mert még hála Istennek 3 ezer felett, ilyen helyeken, egy esetleges meleg front sem tud kárt tenni a pályákban. Na már most a Francia Alpokban számtalan sok magashegyi pálya van és ezek közül is talán a kedvencem a Les 2 Alpes gleccser pályája. Ott fent 10-15 gyors menetet csinálni, hát az a mennyország, mert májusig mindig porhó fogadja a síelés szerelmeseit.

A következő óriási előnye a francia pálya rendszereknek, ez pedig az összefüggő nagyságuk és az egymáshoz való könnyű csatlakozásuk. Itt találhatóak Európa legnagyobb összefüggő pályarendszerei, melyek közül kiemelkedik a „Les Trois Vallées”, a híres „3 Völgy”. Egy hét alatt szinte még egy profi síelő számára is besíelhetetlen az a 600 km, az időjárás okozta hátrányok miatt is és most arra gondolok, hogy mi van akkor, ha ködös rossz idő van akkor nem érdemes nekiindulni a teljes 3 völgynek. 

 A magasan kialakított sí városok, sí gyárak, nagy tömegeket tudnak befogadni, így a szállások minden kategóriában képviseltetik magukat, de leginkább az olcsó tömegszállásokat találjuk a francia Alpokban. Az apartmanok egyszerűek, semmi flanc, néha túlzottan is lepusztult, sajnos. Azonban nem a szállásért megy az ember síelni a Franvia Alpokba. Persze vannak olyanok is, akik a szállásuk színvonalát részesítik előnyben. Azok számára ott vannak az osztrák sí paradicsomok, ahol minőségibb apartmanokban tudnak szállást foglalni, nyilván magasabb ár színvonalon.

Folytatván a gondolatot, mi a helyzet a sí bérletek áraival a francia régióban. Azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból is kedvezőbb a helyzet a francia Alpokban, mert a francia bérletek jóval olcsóbbak, mint például egy osztrák sí központ bérlete, ha egy 6 napos bérletet hasonlítunk össze és ha a pályák nagysága/bérlet ár viszonyítását figyelembe vesszük. De ez még jobban igaz Svájc esetében, mert sajnos mondjuk ki, hogy ebben az országban síelni nem egy olcsó szórakozás. Nézzük a kedvezményeket, vagyis országonként. Francia Alpok – a következő kedvezmények léteznek: úgy mint kezdők napijegye, aztán bizonyos pályarendszerek napijegyei, egyes nagyobb sí központokban ingyenes a mozgó járdák használata (mely különösen az abszolút kezdők számára ideális), egyes híres sí központokban 5 év alatt és 72 év felett ingyenes a bérlet (például a 3 völgyben 75 év felett ingyenes a teljes 600 km, mondjuk ez nem semmi, még ha ezt a kort meg is kell érni, de azért ez egy óriási gesztus). Ha a többi országok bérleteinek kedvezményeit nézzük, könnyű a helyzetem, mert Ausztria/Svájc/Olaszország sí pályáinak bérleteinek ára szinte egy kaptafára azonosak, kedvezmények szempontjából, vagyis van gyermek és nyugdíjas kedvezmény, amely egy 6 napos bérlet esetében 6-8 ezer forintos olcsóságot jelent, aztán ennyi. Vagyis meg kell állapítani, hogy a francia sí pályák szociális hátterükben jobban dominál az ember.

De milyen az élet a síelés után. A francia sí központok nagy részénél, fent 2 ezer méteren fedett és szabadtéri uszodák és korcsolya pályák találhatók és ha valakinek van bérlete és miért ne lenne, akkor ezeket ingyenesen igénybe veheti, erre kiváló példa a Le 2 Alpes. Egy napfényes élvezetes sí nap után be a szaunába és még úszkálni egy kicsit, kérdezem, lehet ezt még fofkozni)))) 

A fenti véleményekből lehet hogy hiányzik néhány gondolat, negatív vagy pozitív megközelítésben, azonban összességében, kijelenthetem, hogy a közel 20 éves tapasztalataim alapján, hogy érdemes annyit utazni és felkeresni a francia sípályákat. Azonban az utóbbi időben történt sajnálatos busz baleset miatt, úgy vettem észre, hogy megtorpant egy kicsit az „iparág”, mármint a buszos utak száma, mert az utak lekötésekor, mindig az autóbusz lett a kritikus keresztmetszet, vagyis az eljutás, mert szállás az van bőven. Gépkocsival nyilván gyorsabban eljutunk, mivel ma már végig autópálya áll rendelkezésre, nyilván kivétel, ez már a francia hegyi szakaszok, de azt „kikerülni” már csak repülőgéppel lehet.