Sölden
2005/02
Már régóta dédelgetett álmaink között szerepelt, az a terv hogy olyan síterepen síeljünk, vagy válasszunk üdülőhelyet, amely az alpesi síversenyek egyik helyszíne, illetve nagy pályarendszerrel rendelkezik. Továbbá feltétel volt, hogy gleccser pályával rendelkezzen, hát abból itt kettő is van, és így esett a választás Sölden-re, amit természetesen nem bántunk meg, és aki "profi" helyen szeretne síelni, annak melegen ajánlom, e fantasztikus pályarendszerrel rendelkező síközpontot. Nagyon népszerű síközpont Ausztriában. Negatívként említhetném a síközpont jellemzésénél, hogy brutálisan sok a síelő a pályákon, mivel a síközpont folyamatos fejlesztésének eredményeképpen, már több embert nem tud befogadni. Hatalmas a síközpont, és világszínvonalú téli kempinggel is rendelkezik. Állítólag évente kétmillió síéjszakát számolnak, és Bécs után a második leginkább látogatott turisztikai célpont Ausztriában. Természetesen ebbe a statisztikai adatba nem tartoznak bele azok az osztrák vagy külföldi síelők, akik mondjuk csak a hétvégeken keresik fel Söldent egy-egy napi síelés öröméért. Sölden település Tirol "Ötztal" völgyében helyezkedik el, mélyen a völgy vége felé, 1368 m tengerszint feletti magasságban.
Ötztaler egy kicsit bővebben
Ötztaler völgy síközpontjai
Itt található a közelében, Ausztria második legmagasabb hegye, a "Wildspitze", a maga 3774 m magasságával, mivel a legmagasabb hegy Ausztriában a "Grossglockner" (3798 m ). A különbség elenyésző 24 méter, szinte nevetségesen is hangzik, de hát a "csóri" Wildspitze ennyivel lemaradt, ami tény az tény. Na majd ha egyszer újramérik )))). Minden évben az első FIS Alpesi Sí Világkupa futamot (óriás műlesiklás, férfi és női) Sölden-ben rendezik a "Rettenbach" gleccseren a kiváló minőségű jeges pályán, aminek az első kapuja 3000 méter magasságban található.
A világ krémje elindul ezen versenyen és ezen idénynyitónak nagy hagyományai vannak, 1993 óta, amikor is az első versenyeket megrendezték. Például a "Herminátor" azaz "Hermann Maier" háromszor is nyert e brutálisan nehéz versenyen, és pont 2005-ben megrendezett futam során mindössze 0,07 másodperccel verte az amerikai "Bode Millert". Ha jól emlékszem csak egyszer kellett törölni a versenyt, kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt. A legmagasabb pont ahonnan lesíelhetünk, az 3250m magasan van, és a liftrendszer segítségével három síterületet ( BIG3 ) tudunk elérni, sorrendben a következők:
A "Gaislachkogl" (3058 m) tetején egy nagy ellipszis alakú acélszerkezetes kilátóterasszal, aztán a "Tiefenbachkogl" (3250 m)egy egyedülálló kilátó terasszal, mely egy 25 hosszan a "semmibe" kinyúló függőhíd, csodálatos kilátással a Wildspitzére és végül "Schwarze Schneid" (3340) ahol egy természetes kilátórész van egy égbenyúló obeliszkkel, mivel ez a legmagasabb kilátóhely, innen akár 100 km-re is ellátni, persze a látványért meg kell dolgozni, mert egy kis kemény gyaloglással érhető el a csúcs. Képek az oldalam, Galléria/Sí/Sölden oldalon.
A "Gaislachkogl" és a "Giggijoch" pályarendszerek alsó állomásait, valamint a felső települések szinte minden házait, ingyenes síbusszal lehet elérni, csak figyelni a kell a menetrendet és "mindenhova hazavisznek". Sölden a "freeride" hazája is, mivel közel 70 km-nyi szabad pálya várja a "profi" síelőket. Van "snowpark", kijelölt buckás pálya sőt tűzött verseny pálya is, aztán sífutópálya, ami ma már ilyen szinten természetes, és a város uszodával is rendelkezik.
A pályarendszer hossza összesen, 110 km, főleg haladó tudással rendelkező síelők számára ajánlom, ennek ellenére a kezdők és a gyermekes családok is megtalálják a maguknak megfelelő pályákat, mivel 69 kék pályával is rendelkezik a sícetrum. Gyakorlatilag egy hatalmas "sígyár", ahol mindenki "dolgozhat", egy fantasztikus táj szépségei mellett. Szálláshelyek tömege található itt, mindenkinek a pénztárcája szerint választhat, és a rengeteg étterem, melyek a hagyományos tiroli ételeket, valamint a nemzetközi konyha fogásait is kínálják. Az egész sícentrumban a kiszolgálás magas szintű, szolgálatkészek az emberek, itt nagyon érezni a profi turizmus előnyeit, viszont nem olcsó hely.
Pályák és liftek térképe
Gleccserek pályái
A két gleccser, a Tiefenbach és a Rettenbach össz síelhető hossza, 20 km, és tavaszig teljesen hó biztosak, sőt nyáron az időjárás függvényében meg szokták nyitni a felső pályákat, ilyenkor egy 14 km hosszú "autót próbáló" szerpentinen lehet feljutni a pályák aljához (természetesen, érvényes jeggyel, mert ez esetben a szerpentin használata ingyenes).
A két gleccseren összesen 9 modern sílift üzemel (2 kabinos, 2 ülős és 5 húzóliftes). A két gleccser között az átjárás egy kivilágított alagúton keresztül történik, de csak a Tefenbach gleccser felé, mert vissza már egy ülőszékes felvonóval tudunk Sölden felé visszajutni.
Esti síelés Szerdánként van, és ezzel egy időben a söldeni síiskola oktatói egy fantasztikusan látványos, tűzijátékkal és zenével fűszerezett "night showt" rendeznek, a "Ggigijoch" 2284 m közbenső, állomáson.
Alternatív kirándulásként érdemes felkeresni az A12 autópálya és Sölden között félúton található "Aqua Dome" termál fürdőt Langenfeld-nél, mert gyönyörű környezetben, szabadtéri medencében és egy ultramodern fürdőben "áztathatunk".
Nyáron is üzemelnek a Rettenbach és Tiefenbach gleccserek pályái, természetesen amennyiben az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik. Ilyenkor gépkocsival is fel lehet menni a 2675 méter magasan lévő Rettenbach állomáshoz, mely út hossza 13 km és átlagosan 13 %- os meredekségű emelkedővel számoljunk és ahogy felérünk, tágas parkoló fogad. Ha tovább akarunk menni a Tiefenbach gleccserhez, akkor további 3 km-t kell bevállalni, és ekkor keresztül megyünk Európa legmagasabban fekvő közúti alagútján, a "Rosi Mittermaier" alagúton mely 1750 m hosszú, ahol szintén nagy parkoló fogad. Ez így szépen hangzik, hiszen nyáron vagyunk, de ilyen magasságban óvatosnak kell lennünk, mert az időjárás hirtelen megváltozása esetén, pórul járhatunk (hólánc, de nem sorolom....). Ha van síbérletünk akkor az út ingyenes, egyébként fizetni kell, úgy 15€ nagyságrendben, de erről a mindig aktuális honlapon kell informálódni.
Hogy a síelésünk érdemi részével is foglalkozzak, e hosszú bevezető után, kezdeném a szállásunkkal. Mint említettem a szállások nagy választékával rendelkezik a síközpont, azonban megkérik az árát. Ezért egyes síelő barátok Söldentől visszafelé a völgyben egy kisebb településen keresnek maguknak szállást, ahol jóval olcsóbb, és végső soron az ingyenes síbusszal könnyen elérhető Sölden. Mi viszonylag szerencsések voltunk, mert, az Ötztal katalógusból egyszerűen írtam vagy 20 apartmanos tulajdonosnak, és kb. a fele válaszolt, és ebből kiválasztva jutottunk el a "Scheiber" családhoz, akik kedvező ajánlatot adtak. Apartmant kaptunk, 50€/ éjszaka árban és nem kértek végtakarítási költséget, sőt még helyi adót sem. Az apartman ház Sölden "Wildmoos" városrészében volt, fent a hegyoldalon, a "Gaislachkogelbahn" felvonóval szemben, egy csodálatos panorámával. Kemény kapaszkodós út vezetett fel, első reakciónk az volt hogy vajon hogy jutunk majd le a felvonóhoz, azonban a tulaj megnyugtatott, hogy a ház előtt van a a városi síbusz megállója. Nincs a településen olyan szállás ami ne csatlakozna valamelyik városi síbusz hálózathoz, szóval profi a hely. A szállásunk az alábbi volt:
Mindenkinek ajánlom ezt a szállást, kedvesek a háziak, lélegzetelállító panoráma az erkélyről a gleccserre, a közlekedés kitűnő, mert a belső városi buszok késő estig is járnak, természetesen 17 óra után már fizetni kell az utazásért.
Folytatnám a történetet, de most már a síeléssel, hát nem ezért jöttünk? Sölden-nek elég érdekes a pályarendszere, mert ahhoz hogy a két gleccser valamelyikét elérjük, elég "kacifántos" módon kell a lifteket megválasztani. persze ez minden nagy pályarendszerrel rendelkező síközpontokra érvényes. Mindkét völgyállomás liftjeivel fel lehet jutni a gleccserekre, és ha már van ilyen lehetőség, nyilván mindenki oda igyekszik, így ez kora reggel egy kis sorbaállást is okoz, ami hamar elmúlik.
Az egyik feljutási variáció a következő:
A "Gaislachkogebahn Talstation" alsó állomásról feljutunk a 2178 m magasan lévő "Mittelstation" középső állomásig, itt csatolni kell, és a 6 jelzésű laza kék pályán elérhetjük a "Langeg" (13) ülős felvonó alját. A felvonó a 2662 m magasan lévő "Rotkgelhütte" csúcsra visz fel, ezt követően egy rövid laza síeléssel elérhető az "Einzeiger" ülős felvonó, melyen utazva már látszik a Rottenbach gleccser és annak hegyvonulatai, innen kezd jobban verni az ember szíve, mert a látvány az csodálatos, azonban hogy elérjük a gleccsert át kell szállnunk a "Gletscherexpress" kabinos felvonóra, mely már a 2684 m magasan lévő "Rettenbach" felső állomásra visz fel. Ez egy központi helye a pályarendszernek, itt található a "Gletscher stadion", és minden fajta szolgáltatást élvezhetünk. A híres világkupa verseny során itt helyezik el a célállomást. Nyáron egyébként, ez az első állomás ahova gépkocsival fel tudunk jutni. Az innen iduló liftek (például a "Schwarze Schneid" ) már a Rottenbach gleccser felett haladnak, időnként szédítő magasságban, csodálatos panoráma élvezete mellett, 3250m magasra. Érdemes korán feljutni a csúcsra, mert a Rottenbach versenypályán, jó hóviszonyok mellett, jó pár gyors "ratrakos" menetet lehet menni. Ha a másik gleccser pályán is síelni akarunk akkor, még az indulás után rögtön, a versenypálya elején balra lesz egy alagút, ezen átsíelve, tárul elénk egy másik síparadicsom a "Tiefenbach" gleccser pályái. Ez már hab a tortán, mert csodálatos laza pályákon síelhetünk, végig egyenletes lejtéssel, kitűnően előkészített terepviszonyok, itt aztán lehet a meneket ismételgetni,néha azonban a tömeg sajna zavaró. Két kilátó található a csúcson, a már említett és Európában egyedülálló függőhidas panoráma kilátó, a másik egy kis gyaloglás bevállalása után elérhető "Schwarze Schneid". Hazafelé két lehetőségünk van, a Rettenbach állomástól, az egyik hogy vagy bevállaljuk a "freeride" síelést a gleccser völgyben, mondjuk ezt a formát Én mindig kihagyom ahol csak síelek az Alpokban, a másik és ez biztosabb a "nyugdíj" szempontjából, hogy a gleccserexpressel és és még a korábban említett két felvonóval átmegyünk a "Rotkoglhütte" csúcsra, ahonnan piros jelzésű pályákon hosszan "hazáig" a völgyállomásig síelhetünk. Most a kedves olvasó, gondolhatja hogy mikor lesz már vége e variációnak, igen ez így elolvasva is húzós nap, hát még végigsíelni.
A másik feljutási variáció a következő:
Kiindulási pontunk a "Giggijochbahn Talstation", ahonnan a kabinos felvonóval a 2284 m magasan lévő "Giggijoch" közbenső állomásra jutunk. Itt kell megjegyeznem hogy csak a jól síelő sporttársaimnak ajánlom ezen pályarészeket, mert itt aztán élezni kell keményen, a meredek pályák miatt, szóval nem egy "Carving" terep. Az állomás fölött versenypályák is találhatók, azonban Mi menjünk feljebb a gleccserek felé a "Silberbrünnlbahn" felvonóval és ezzel gyakorlatilag ugyanahhoz a Rotkoglhütte csúcsra érünk ahová már az első variációban ezt megtettük. Tehát a feljutás változata aszerint változik, hogy a város mely részében van a szállásunk.A jól síelő sporttársaim számára ajánlom még a "Gaislachkogel" oldali 2 és 10 piros jelzésű piros pályákat,és egészen a völgyállomásig lehet lesíelni. A A Mittelstation (2178) induló 10 piros jelzésű pálya hóágyúzott, persze számtalan ilyen pályát találunk Söldenben, de ez még arról is nevezetes hogy Szerdánként esti sízésre van lehetőség, és már mint említettem, a Mittelstation állomáson ezzel egy időben esti zenés "night show" műsort tartanak a söldeni síiskola oktatói, mely felejthetetlen élményt nyújt, meg kell nézni, mindenkinek ajánlom.
Ausztriában az egyetlen olyan hely Sölden, mely azzal dicsekedhet, hogy egy nagy síterületként besíelhetünk három, 3 ezer méter feletti gleccser pályát, mely lehetőséget az osztrákok "BIG3 Rallye" néven neveznek. Valójában ez két alapvető körbe sízésből áll, és haladó tudású síelők állítólag 4 óra alatt teljesíthetik. A bökkenő csak az hogy mi van akkor ha sorba kell állni, mondjuk bármelyik völgyállomásnál, szóval ennek az időre teljesítésnek semmi értelme, amit az osztrákok hirdetnek, és akkor nem számoltam azt az időt amit a csúcsokon eltölt az ember, mert valóban lélegzetelállítóan szép terepe van Söldennek. Az alábbi képen bemutatnám az osztrákok által javasolt lehetőségeket, ami valójában szinte megegyezik az általam leírtakkal("Az egyik feljutási variáció" fejezetemben):
Akik Sölden-ben töltenek el egy sí hetet, azok számára ajánlom az Ötztal völgy végén található, Sölden től sí busszal elérhető, csodálatos sí központ az Obergurgl-Hochgurgl-t.
Obergurgl és Hochgurgl az Ötz völgy korábban két külön síterep volt, melyek között buszjárat közlekedett a völgyben. Egyébként az Ötztal völgyben végig ingyenes síbusz kölekedik.
1997-ben építették meg a két sí területet vízszintesen összekötő kabinos liftet a „Topexpress Gurgl”, ami a 3,6 km-es távolságot 9 perc alatt teszi meg. Az így összekötött síterepen összesen 110 km-nyi sípálya található. Obergurgl 1930 m-en fekszik, rendkívül hó biztos sí központ, Május végéig síelhető. Hochgurgl 2150 m-en fekszik és gleccser 3080 m ig biztosít síelési lehetőséget. Egyébként Obergurgl arról nevezetes, hogy 1931-ben itt hajtott végre egy hőlégballon magassági rekordot (16.000 m) a svájci pilóta Auguste Piccard. A leszállás során tragikus balesetet szenvedett.
A sí központ méregdrága hely, persze már akinek, főleg szállodák vannak, így főleg angolok és németek kedvelt helye. Nem tömegtúrizmusra rendezkedett be, azért érdemes Sölden-ből egy napra átugrani. Mivel Obergurgl-Hochgurgl 1800 és 3000 méter között fekszik így november közepétől május elejéig biztosított itt a fehér tél öröme. A 110 km pálya szinte mindegyike a szállások előtt végződik, ezért is tartozik a síterep az ún. Top Quality Skiing sícentrumok közé. Akinek van lehetősége az esti sízést ne halassza el, hiszen egy 8 km hosszú lejtőt világítanak meg a hét előre meghatározott napján, kedvező hóviszonyok esetén. Szintén előre meghatározott napon lehetőség van a hochgurgl-i oldalon is esti sízésre a 25-ös pályán. A parkolás és a sí busz ingyenes.
Végül egy rövid videóval szeretném bemutatni e csodálatos sícentrum pályáit, olyan sorrendben ahogy a fenti leírásomban bemutattam, valamint azt a felejthetetlen esti műsort, melyet a sícentrum a síidény minden hetében egyszer bemutat, a vendégek örömére. A videó minősége, digitalizált VHS kazetta, melynek minősége a kamera hiányosságai miatt, nem az elvárható szintű, ezért elnézést kérek a kedves olvasóimtól: