Az utóbbi időben, a napok híradásaiban nem olvasunk mást a vezér cikkekben, mint a Karib térséget és az USA keleti partját sújtó Irma névre keresztelt hurrikán pusztításairól. Borzalmas pusztítást hagynak maguk után a hurrikánok, ezért nézzük, hogy hogyan is keletkeznek, de mi is az a sokat emlegetett Saffir-Simpson skála.
Hogyan keletkezik a hurrikán
Egy „búgócsiga” formájú pusztító nagy szélről beszélünk, hurrikán esetén.
A képen az Irma nevű hurrikán látható a Virgin szigeteknél, 2017 Szeptember 6-án
A trópusi ciklont a Csendes-óceán térségében tájfunnak, a Karib-tenger térségében hurrikánnak hívják. A trópusi éghajlati öv meghatározott részén, a 10. és a 20. szélességi kör között keletkeznek.
Alapvető tulajdonsága a trópusi ciklonoknak, hogy a bennük lévő levegő nyomása jelentősen kisebb, mint például az Európában előforduló mérsékelt övi ciklonénak.
Először is tisztáznunk kell a ciklonok kialakulásának hátterét. Köztudott, hogy a levegő mindig a magas nyomású területek felől áramlik az alacsony nyomású felé, míg be nem áll az egyensúlyi helyzet. Ez az áramlás azonban nem egyenes vonalban történik, mert a Föld forgása miatt fellép egy eltérítő erő is, amit Coriolis-erőnek hívunk. A szél tehát mindig spirálisan áramlik, az alacsony nyomású rendszerekben befelé és felfelé, míg a magas rendszerű nyomásokban lefelé és kifelé fúj.
A felfelé áramló levegő területeit tehát alacsony nyomású rendszereknek, ciklonoknak nevezzük. Ciklonok ott alakulnak ki, ahol viszonylag meleg és nedves levegő emelkedik fel a Föld felszínéről.
Pontosan ez történik a hurrikánok vagy más néven trópusi ciklonok esetében is. A trópusi ciklon keletkezési helye ugyanis a Ráktérítő és a Baktérítő közötti terület, közelebbi szülőhelyük a meleg tengerfelszín. Mivel a tenger megfelelő hőmérsékletűre – 26 Celsius fok – csak nyáron melegszik fel, így a hivatalos hurrikán szezon júniustól novemberig tart.
A felszálló párás, meleg levegő hatására zivatarfelhők keletkeznek. A folyamatosan párolgó nedves levegőt ezek a felhők szivacsként szívják magukba, és az erős feláramlás miatt a függőleges kiterjedésben félelmetes turbulenciák jönnek létre. A zivatarfelhő még falánkabbá válik, végül egy hatalmas szupercella rendszerré válik, amelyet a Föld Coriolis-ereje megforgat. A hurrikánok akkor tudnak elég energiát felhalmozni, ha az óceán hőmérséklete legalább 13, 5 méteres mélységig meghaladja a 26 Celsius fokot.
Miközben a felhő forgása gyorsul, a középpontjában az egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt megindul a légnyomás csökkenése. A ciklon középpontjában kialakul tehát egy lefelé mozgó áramlás. A ciklon középpontjának, szemének átmérője 15-40 kilométer. A műholdfelvételeken szépen kivehető e tiszta lyuk. Ha az örvénylésnek továbbra is van utánpótlása, akkor a forgási sebesség még tovább gyorsul.
A Közép-Amerikát és az Egyesült Államokat nyár végén, kora ősszel elérő hurrikánok Afrika partjainál, az északi szélesség 10. és 20. foka között, a Zöldfoki-szigetek környékén keletkeznek. Itt húzódik az északi és déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna. Így az itt keletkező tornyos gomolyfelhők a keleties passzátszéltől perdületet kapnak, felhőkarokba, felhőörvényekbe rendeződnek, ezután pedig nyugati irányba veszik útjukat. Minél alacsonyabb a ciklon központi nyomása, annál gyorsabban mozog.
Mielőtt a hurrikán szárazföldre lép már komoly pusztítást végez: az a vízkupola, amelyet a hurrikán szele tol maga előtt ugyanis akár több méter magas is lehet. A szárazföldre érve megszűnik a nedves levegő utánpótlás, a ciklon fokozatosan veszít erejéből: egyrészt felhőszakadások, másrészt súrlódás formájában.
A hurrikánok felhőörvényei az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin megegyező irányban forognak. A trópusi ciklon átmérője néhány száz kilométer – azaz a mérsékeltövi ciklonokhoz viszonyítva, amelyek akár 1000-4000 kilométer szélesek is lehetnek, relatíve kicsik.
A hurrikán egyébként indián eredetű szó, jelentése találóan: nagy szél. Ugyanezt a légköri jelenséget a Csendes-óceánon tájfunnak hívják, Ausztrália térségében pedig trópusi ciklonnak. A hurrikánokat a Saffir-Simpson féle skála 0-5-ig terjedő értékkel kategorizálja, attól függően, hogy mennyire erős benne a szél. A leggyengébbet 1-essel, a legpusztítóbbat 5-össel jelölik.
Hurrikánok kategorizálása a „Saffir-Simpson” skála alapján
A hurrikánokat a „Saffir-Simpson” skála alapján határozzák meg, mely méri a benne uralkodó tartós maximális szélerőt . Ezen maximális szélerőket, nem találjuk a hurrikán teljes belsejében, csupán a vihar keskeny szemeiben találhatók. Herbert Saffir mérnök és Robert Simpson meteorológus (aki a Nemzeti Hurrikán Központ igazgatójaként szolgált) 1973-ban mutatta be ezt a skálát, hogy könnyebben lehessen értelmezni a viharok potenciális hatásait / károkat.
Az osztályok a romboláson és a partot érést követő árvízen alapulnak. A Saffir–Simpson-féle hurrikánskálát csak az Atlanti-óceánon és a dátumválasztótól keletre található észak-csendes-óceán-i területeken kialakuló viharokra használhatják.
A Saffir-Simpson skála nem veszi figyelembe közvetlenül az árvíz hatásait, a vihar hullámát, az esőzést és a vihar méretét. A népsűrűségek, a tengerparti elrendezések és a szerkezeti tartósság is nagy hatással van arra, hogy a vihar milyen károkat okoz. Ez különbözik a Fujita skálától, amely a tornádókat méri, mivel a tornádókat csak a kár felmérése után osztályozzák.
A hurrikánok károkozása változó. mert a gyengébb kategóriából származó hurrikánok is okozhatnak nagyobb kárt, mint a gyengébb kategóriába tartozók. A legjobb példa erre a Katrina nevű hurrikán, amely csak 3. kategóriába tartozó hurrikánként pusztított és hatalmas károkat okozott.
Hogyan kapják nevüket a hurrikánok?
A hurrikánokat 1953 óta nevezik el, eleinte csak női neveket kaptak, de a hatvanas évek feminista mozgalmainak tiltakozása nyomán óta férfiakról is elkeresztelnek pusztító erejű viharokat.
A Csendes-óceáni hurrikánok - azaz, ottani nevükön tájfunok - névlistája talán annyira nem ismert Magyarországon, pedig "nekik" is van nevük, pl. Adrien, Zelda és így tovább.
A névadást nem bízzák a véletlenre az Egyesült Államokban, lehetőleg ugyanannyi férfinevet adnak egy évben, mint nőit. Egy évre 21 névből áll a készlet, mert az angol ábécé egy-egy betűjével kezdődő neveket adnak az egy évben pusztító hurrikánoknak, de akad, amelyikkel nem is kezdődik név.
A karibi hurrikánok elnevezésére hat évre előre összeállítanak egy ábécésorrendbe szedett, évente 21 tagból álló névlistát, és ebből adják sorrendben a neveket. Jelenleg 2022-ig van kész a lista.
Ha ez elfogy, következnek a görög ábécé betűi - tehát Alpha, Béta, Gamma, és így tovább. A névkészletet egy-egy évtizedre dolgozzák ki előre. A neveket úgy választják ki, hogy lehetőleg gyakoriak legyenek, ne legyenek egyediek, s ne kötődjenek híres emberekhez. Igaz, ezt egy évtizeddel előre nehéz kiszámítani. Példa erre a Hillary esete: Bill Clinton amerikai elnök nőügyei idején történt, hogy közeledett a Hillary nevű hurrikán Amerika partjaihoz - de kegyes volt az akkori first ladyvel, mert nem volt pusztító - elkerülte a floridai partokat és nem emlegették annyit rosszallóan az újságok címeiben.
A női nevet viselő hurrikánok jellemzően több halálos áldozatot szednek, mint a férfi névre kereszteltek, vélhetően azért, mert a lakosság - a nemi sztereotípiák miatt - kevésbé érzi veszélyesnek őket, és így kevésbé készül fel rájuk - írták az Illionios-i Egyetem kutatói az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában megjelent tanulmányukban.
A szakemberek megvizsgálták azt, van-e összefüggés a hurrikánok neve és pusztítása között. 92 atlanti hurrikánt figyeltek meg, amelyek az 1950 és 2012 közötti időszakban értek szárazföldet az Egyesült Államokban. A vizsgált időszakban a két legnagyobb erejű trópusi vihar is női nevet viselt: az 1957-es Audrey és a 2005-ös Katrina végezte a legjelentősebb pusztítást.
A kutatók szerint az azonos erősségű viharok közül több halálesettel jártak a női névre kereszteltek. A jelenség okainak kiderítésére arra kértek embereket egy teszt keretében, hogy becsüljék meg egy hurrikán erejét a neve alapján, illetve mondják el, mely esetekben tennének eleget egy evakuációs felszólításnak. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek kevésbé tartanak a női nevű hurrikánoktól, és így kevésbé készülnek fel arra, hogy biztonságos helyre meneküljenek az ilyen trópusi viharok elől vagy egyéb óvintézkedéseket tegyenek.
"A vihar erejének megítélésekor az emberek arra alapozták feltételezéseiket, hogy hogyan viselkednek a férfiak és a nők. Ez ahhoz vezetett, hogy a női nevű hurrikánok, elsősorban a kifejezetten nőies nevűek, például Belle vagy Cindy, enyhébbnek és kevésbé hevesnek tűntek" - közölte Sharon Shavitt, a kutatásban részt vevő egyik tudós.