Vajon mennyibe kerülhet a legdrágább bor, palackja?
Hát elég nehéz megsaccolni, de a valóság az, hogy jelenleg a legdrágább egy palack bor, amit valaha is értékeltek, az egy 2008-as évjáratú és 40,000 $ értékben kelt el.
De a szóban forgó márkájú bor nem egy Amarone vagy egy ritka francia Bordeaux-i bor, hanem egy magyarországi palackozású bor, mégpedig egy Royal Tokaji Essencia, mely a híres tokaji borvidékről származik. Büszkék lehetünk arra, hogy végre kezdi felfedezni a világ, hogy itt keleti oldalon még jobb borokat termelünk, mint az agyon reklámozott francia „oldalon”.
Az amerikai Fortune magazin cikke szerint negyvenezer dollárért, azaz több, mint 11 millió forintért kelt el egy palack magyar bor, egy Royal Tokaji Essencia, egy kínai vevőnek. A rekorder italritkaságból, azaz 2008-as Royal Tokaji Essenciából összesen 18 palacknyi készült. Még mielőtt izgulna valaki, hogy drágállná ezt az árat, van egy jó hírem, mert akciósan csak 35 000 $ lesz egy üveg belőle!
Felmerül a kérdés, hogy mitől is lehet ilyen értékes ez a bor? Például azért mert az elkészítése a leg időigényesebb az összes többi borhoz képest, hiszen kizárólag aszúszemekből készülhet, amiből egy-egy üveghez nagyjából 181 kilónyi szőlő szükséges, nem beszélve a hosszú érlelésről, ráadásul minden szőlőt, amelyet felhasználnak hozzá, kézzel kell szüretelni és akkor az egyedi klímáról és talajról nem is beszéltünk.
A folyamat legnehezebb része a zsugorodott bogyók szüretelése, kézzel.
Ennek eredményeképpen mindössze 18 palack áll rendelkezésre ezen rendkívül különleges 2008-as évjáratból a vásárlóknak, vagy a komoly borgyűjtők számára. „A 2008-as év egyébként is kivételes évjáratnak számított, és az Essencia az a fajta bor, amely 100 évig is vagy annál hosszabb ideig is képes megőrizni értékét.
Ez különösen igaz, tekintettel arra, hogy a piacon elérhető Essencia mennyisége sok tényezőtől függ. A Tokaji régióban termelt édes borok a botrytis cinerea penészgomba - vagyis az úgynevezett „nemes rothadás” eredményeképpen keletkeznek. Tehát a már érett fürtre telepedik rá a gomba - köszönhetően a váltakozó őszi esős és száraz időnek -, kialakul az,amit nemes rothadásnak hívunk,amelynek mi az aszút és a szamorodnit köszönhetjük. Az aszú szemek a mazsolához hasonlítanak, és a cukor koncentrációja növekszik a folyamat során (ugyanaz a folyamat, amely más édes boroknál, mint például a francia Sauternes-nél). Ezeket az úgynevezett Aszú-szőlőket kézzel kell betakarítani, majd cukros gyümölcsléjüket erjesztés céljából hozzáadják egy alapborhoz. Innen a borászok különböző stílusokkal és édességszintekkel variálnak, és az aszú borok széles skáláját termelik.
Az Aszú-szőlőt mindig kézzel kell betakarítani.
Az Essencia más Tokaji Aszú boroktól különbözik attól, hogy teljes egészében az Aszú bogyók léiből készül, és a keverékben nem tartalmaz bort, hogy az édességét hígítsa. Az Aszú-szőlőből származó folyadék magas cukorszintje nagyon hosszú erjedést eredményez, amely legfeljebb nyolc évig tart (a legtöbb bor esetében csak néhány nap vagy hét), és csak 2-4% alkoholt ér el. Nem minden évjárat termel elég magas minőségű aszú szőlőt, hogy ezt a folyamatot érdemes megtenni, így az Essencia palackjai csak olyan mértékben gyarapodnak, mint amennyire azt a természet lehetővé teszi.
A 19. század vége előtt a Tokaji aszú boroknak, Európa-szerte jó hírnevük volt, mivel a legjobb volt az ár érték arányuk. XIV. Lajos a tokaji aszut „a királyok bora, a borok királya-nak nevezte. Sokan azt hitték, hogy gyógyhatásúak, és a Vatikán állítólag tartott palackokat a pápai „éjjeliszekrényekben”.
A hosszú és fáradtságos volt a folyamat, ami hazánkban végbe ment a bortermelőknél, a rendszerváltozás után, miután kénytelenek voltak szinte az alapoktól újrateremteni a magyarországi borászatot. Ennek fényében még inkább kiemelkedő a siker, mert olyan országok borait utasította maga mögé a haza nedű, melyekben zavartalanul folyt a bortermelés és évszázadok óta virágzik a borkultúra.
Az utóbbi években a szőlőültetvények visszatértek a családok vagy a helyi, független érdekek tulajdonába. A borászok - a külföldi befektetések beáramlásával - igyekeztek helyreállítani Magyarország hírnevét nemcsak a finom borok elit osztályának előállítására, hanem a minőségi borok palackozására is, beleértve a száraz vörösborokat és a fehérborokat. Majdnem három évtizede a magyar borászok mostanában kitűnő fajtákat termelnek, úgy mint a Furmint, a Hárslevelű és a Sárgamuskotály.
Forrás:Fortune