Mielőtt belemélyednénk ezen új felbontású technika rejtelmeibe, tegyünk egy rövid visszatekintést a színes televíziózás háza táján.
A tévét nézők többsége egyetért abban, hogy az 1950-es évek, vagyis a színes televíziózás bevezetése óta a hagyományos felbontás hatszorosát nyújtó HDTV valóban forradalmi volt és elmondhatjuk, hogy a mai napig is virágkorát éli. De honnan is indultunk el, erre az alábbi szemléltető ábra adja meg a választ.
_svg.png)
Ha a televíziózás fejlődéséről van szó, és ha nem akarunk nagyon messzire visszatekinteni, akkor mindenképpen a LED TV-ket, a 3D-technológiát, a Full HD (1080P/I) felbontást, valamint a legújabb 4K felbontást kell megemlíteni.
Ha időrendben akarunk haladni, akkor először talán a HD Ready és a HDTV-ről érdemes beszélni. Ezek voltak azok a készülékek, amik túlléptek a sokáig csúcson lévő DVD-minőségen, és mára már eléggé elterjedtnek mondhatók.
A LED TV-k megjelenése szintén forradalmasította a piacot. Ezek sokkal szebb színű képet adnak mint például a hagyományos LCD TV-k, és még energiatakarékosabbak is.
A 3D-technológia is nagy lendülettel indult eleinte. Szinte minden gyártó kifejlesztette saját 3D-s készülékét, és 1-2 évig ezek számítottak a csúcskategóriának. A lendület azonban hamar elveszett, mivel a gyártók is rájöttek, hogy az emberek nem annyira vágynak a 3D-s tévézésre, ráadásul elég kényelmetlen is hogy csak speciális szemüveggel működik a dolog. Persze azért „nincs veszve a dolog”.
Így végül a 2013-as év mindenképpen a 3D technológia visszaszorulásának (sokak szerint halálának) és valami új születésének az éve: ez az új dolog pedig a 4K felbontású készülékek megjelenése volt.
Egy kis visszatekintés
720p és az 1080p (HD Ready és HDTV) hasonló, de mégis különböző
Ami a közös:
hogy mindkettő „progresszív” megjelenési formát használ és erre utal a „p” betű (Progressive(foyamatos) „p”: A progressive, ami úgy működik hogy a teljes képet kapjuk meg egy darabban, ezért ennek az az előnye, hogy éles minden egyes képkocka és a kép folyamatos, de a hátránya, hogy kétszer annyi adatot tartalmaz emiatt, mint az Interlaced videó. A progressive 1080p FULL-HD az elterjedt kapható technológiák csúcsa. Ha már megemlítettem az „interlaced” elnevezést, akkor a lényege a következő: Interlaced (váltósoros) „I”, ezen a technológia úgy működik hogy a megjelenítendő képnek egyszerre csak az egyik felét kapjuk meg TV-n méghozzá úgy, hogy először a páratlan számú sorokat mutatja a TV majd a páros számú sorokat. Természetesen ezt olyan gyorsan váltogatva, hogy azt szemünk nem nagyon érzékeli. DE ez azt jelenti, hogy az effektív felbontás mindössze a fele a Full-HD-nak és ezért például az 1080i felbontás adatmennyiségben és részletességben alulmarad a 720p-vel szemben !!! Például ha megállítjuk a filmet akkor elcsúszó sorokat láthatunk.
Ami a különbség:
ᵒ 720p azt jelenti, hogy 1280 képpont (pixel) vízszintesen és 720 képpont függőlegesen jelenik meg a képernyőn progresszív módon, vagy „1080i” (1920 x 1080 képpont) interlaced módon.
Minden sort szekvenciálisan ír le. 50 Hz-es illetve 60 Hz-es képfrissítésnél másodpercenként 50 vagy 60 teljes kép jelenik meg. Ez a megoldás nagyobb kihívást jelent ugyan a technikának, de ugyanakkor kellemesebb az emberi szemnek. A 1280x720 képfelbontásnál 921600 képpont jelenik meg a képernyőn.
ᵒ 1080p azt jelenti, hogy 1920 képpont vízszintesen és 1080 képpont függőlegesen jelenik mega képernyőn progresszív módon. Az 1080p esetében minden képkocka fokozatosan és egészben van elküldve az adótól a vevőig. Ez azt jelenti, hogy mind a páros, mind a páratlan sorok egyszerre indulnak, egy teljes képkockát alkotva. Az eredmény egy „gördülékenyebb”, könnyedebb kép kevesebb mesterkéltséggel, így az 1080p jobb minőségű és tisztább képet tesz lehetővé.
Három fajtája van: 1080p/60 (ez a legelterjedtebb), 1080p/30 és 1080p/24. Az 1080p/60-as megismétli ugyanazt a képkockát kétszer minden 30-ad másodpercben, az 1080p/30-as egy képkockát közvetít minden a másodperc harmincad része alatt, a 24-es egy képkockát minden 24-ed másodpercben.
Az ilyen tévék „full HDTV”-nek minősülnek.
A 2016-os/mai helyzet, a TV felbontások terén
DCI 2K
A hét nagy amerikai filmstúdió 2002-ben megalakította a Digital Cinema Initiative (DCI), kft-t azzal a céllal, hogy a filmforgalmazás és filmbemutatás terén feltérképezzék Hollywood digitális jövőjét. Nyilvánvaló volt, hogy egységes képformátum, megjelenítő és kódolási szabványokat kell megalkotniuk annak érdekében, hogy megszabaduljanak a hagyományos filmmásolással és filmterjesztéssel járó hatalmas költségektől. A DCI 2005-ben a 2K felbontást szabta minimum követelménynek. A 2K-ból a “K” 1024 képpontot (2 tízedik hatványát) jelenti. A 2K vízszintesen 2048, függőlegesen 1080 képpontot jelent. Ez a felbontás csak kevéssel több mint az 1920 x 1080 képpontos full HDTV szabvány. A 2K felbontás 2.2 millió képpontot jelent a képernyőn, míg az 1080p full HDTV-nél ez a szám kevesebb, összesen 2 073 600 képpont.
A legtöbb filmet 1080p-ben vagy 2k-ban forgatják, és a legjobb mozik sem képesek ennél többre. Azt a kevés filmet, ami 4k-ban érkezik, általában leskálázzák 2k-ra vagy átviszik 35 mm-es filmre, hogy több moziban le tudják játszani.
4K UHD
A 4K UHD (Ultra HD a beceneve), a köznyelvben csak „4K”, de lehet akár mondani, hogy „2160p”, ma már mindenütt jelen van a polcokon, vagy az Internetes boltokban.
2012 októberében a Consumer Electronics Association (CEA) bevezette az Ultra HD felbontás kifejezést, mely a legalább 3840 vízszintes és 2160 függőleges pixellel rendelkező 16:9 képarányú eszközökre vonatkozik.
Mit is jelent ez valójában? Miért is érdekes?
Mint már említettem a TV képernyőjének a felbontása „pixelekből” állnak, ezek apró fény pontok és alkotják a teljes képet. Ha közel megyünk a képernyőhöz egy nagyító segítségével láthatjuk ezeket a pontokat, de amint távolodunk a képernyőtől egy kényelmes, ülő távolságból ezek össze keverednek és a szemünk már a teljes képet élvezhetően érzékeli.
Mármost a mai Ultra HD TV-k vízszintesen 3840 képpontot és függőlegesen 2160 képpontot tartalmaznak. Ha ezt összeszorozzuk, több mint 8 millió képpontot kapunk. Ezt korábban Quad Full HD-nak hívták, mert ez pontosan az 1080p felbontás négyszerese.
DCI 4K
A felhasználók számára készült szórakoztatóelektronikai eszközök körében jelenleg az 1080p (1920x1080) felbontás a legelterjedtebb, de itt az ideje továbblépni innen.
A Digital Cinema Initiatives (DCI) 2002-ben jött létre azzal a céllal, hogy létrehozzák a digitális mozira vonatkozó fő iránymutatókat. A DCI specifikációi szerint egy mozi csak vagy 2K (2048x1080) vagy DCI 4K (4096x2160) felbontást használhat, valamint meghatározták például a bitmélységet és színskálát is.
A DCI 4K valójában a mozik világából származik, ahol 4096 színes képpont biztosítja a nagyobb felbontású képvilágot, de már körvonalazódik a jövő a 8K, ahol a felbontás 7680 x 4320 pixel.
A DCI 4K drága kamerákat és high-end projektorokat igényel ahhoz, hogy a felbontás megfelelően megjeleníthető legyen. A DCI 4K átalakítható 2K felbontássá is, valamint 35 milliméteres filmen is használható, ami olyan mozik számára tökéletes, melyek nem rendelkeznek DCI 4K projektorokkal.
Ugyan a 4K technikailag legalább 4000 vízszintes pixelt igényel, az A/V „iparban” most a 3840x2160 felbontás a legnépszerűbb.
Összefoglalva
A táblázat a mai, 2017 év eleji, jelenlegi állapotot foglalja össze sorrendben a fejlődés szerint
Amiről még nem beszéltünk, és ami a 4K „mögött van”
A tévénk jó képének a felbontása, csak az egyik tényező amire manapság nagyon fókuszálnak a TV gyártók és a kereskedők, de valójában nem ez a legfontosabb paraméter. Sokkal jelentősebb paraméter egy TV-nél a dinamikai tartomány (kontrasztja) vagy a HDR (High Dynamic Range).
Kontrasztarány
Ez a tényező messze a legfontosabb egy TV képminőségénél, de nem tévesztendő össze a képélességgel. Mi a kontrasztarány? (Egy kép legsötétebb (fekete) és legvilágosabb (fehér) árnyalatai közötti arány, viszonyszámmal kifejezve.
A TV egyik jellemzője, egy arányszám, mellyel azt jelezik, hogy mekkora a különbség a monitoron megjelenített teljesen fekete és teljesen fehér közt. Minél nagyobb a kontrasztarány, annál jobb a monitor képmegjelenítési képessége. Ezt állandó fényerő mellet mérik. Azonban a trükkös monitorgyártók egy új fogalmat vezettek be, dinamikus kontraszt néven, amely azt jelenti, hogy sötét színnél csökkentik a fényerőt, míg világosnál növelik. Ezzel persze fantasztikus értékeket lehet elérni, azonban ez a valóságot „kissé” eltorzítja, vagyis sok esetben a gyártók a kontrasztarányt számukra kedvezőbb értékben határozzák meg, mint az a valóságban).
Ez adja meg a TV képének a mélységét és az egyik fő tényező abban, hogy azt mondjuk egy képre, hogy ez „valódi” és nem csak egy TV kép. A mai 4K TV-k sajnos még csak az LCD tévék kontrasztarányánál tartanak, holott a TV-k prospektusaiban és a weboldalalakon jól mutatnak a hatalmas „trükkös” számok, és ezzel megtéveszthetik a leendő tulajdonosokat!
Valóban látjuk a különbséget?
Valószínűleg nem. A normális látóélesség 5/5 méter-ben (angolszász területen 20/20 feet) határozzák meg vagyis ha veszünk egy 120 cm képátlójú TV-t, akkor 3-4 méter távolságból már nem fogjuk látni a nagyobb felbontást.
HDR
Azonban nincs semmi veszve, mert már itt az új csodafegyver, a HDR (High Dynamic Range). A gyártók minden eszközt igyekeznek megragadni, hogy a régebbi modelleket elavultnak tüntessék fel, a termékek csereciklusát lerövidítsék és megkülönböztessék az újabb és újabb tévéket. A néha kétségbeesésbe hajló próbálkozások között most új hívószó, a HDR tűnt fel.
A HDR betűszó valószínűleg sokak számára ismerős már, hiszen a fényképezőgépek, kamerák és okos telefonok világában bevett technológiát takar az eszközökkel elérhető dinamikatartomány növelésére. A HDR azonban most új területre is szeretne betörni: még 2015-től a csúcs- és felsőkategóriás tévék közül jó néhány támogatja. Az alapvető cél elvben természetesen a tévéknél is a nagyobb dinamikatartomány, végső soron a finomabb részletek megjelenítése. A HDR képes tévék nagyobb maximális fényerőre képesek, mi nézők alapvetően nem a dinamikatartomány növeléséből, sokkal inkább a vele járó egyéb előnyökből, így a jobb részletességből és a nagyobb színtér lefedettségből profitálhatunk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a vörös még vörösebb, a kék még kékebb, a zöld még zöldebb lesz. A HDR néven ismert technológia a magas dinamikatartományra képes megjelenítést takarja, azaz az olyan kijelzőkre utal, melyek a kép világos és sötét részei közötti erősebb kontraszttal, illetve a korábbi, a megoldást nélkülöző készülékeknél jelentősen élénkebb színekkel, szélesebb színskálával törekednek az élethű(bb) megjelenítésre.
A HDR képes tévéknél valamivel nagyobb dinamikatartomány érhető el tehát, ennél azonban fontosabb, hogy jobb részletesség is megjeleníthető – amennyiben az alkalmazott technológia is alkalmas erre. Egy normál és egy HDR felvétel között jól megfigyelhető különbség tehát elvileg az, hogy több részlet látszik a különösen sötét és a különösen világos területeken. A gond ezzel csupán az, hogy az LCD technológia, ha nem trükköznek a gyártók, egyszerűen nem alkalmas arra, hogy mély feketét jelenítsen meg. Így hiába növekszik a részletesség, azt egy LCD-tévé nem igazán képes megmutatni. Persze lehet trükközni, és a local dimminget (local dimming lehetőséget ad arra, hogy a kép fekete részeinél a fényerőt úgy csökkentsük, hogy közben a világos részek fényessége nem változik) segítségül hívni, de azt látni kell, hogy ez csak köztes megoldás, amely arra nem képes, hogy a kijelzőn egymáshoz közel lévő területeken nagyon sötét és nagyon világos tartalmat jelenítsen meg.
És itt jön képbe az OLED; egy ilyen panel minden egyes képpontja önállóan kikapcsolható akár teljesen még akkor is, ha a mellette lévő pixel a legnagyobb fényességgel világít. Persze az OLED hátránya, hogy maximális fényerő és fogyasztás tekintetében a panelek gyengébben teljesítenek, mint egy LCD – ha viszont a sötétebb területeken megjeleníthető részletességet és a helyi maximális kontrasztot nézzük, akkor az OLED valósággal feltörli a padlót egy LCD-tévével. Nem véletlen, hogy az LG, amely az OLED technológia szószólója, a HDR technológiát egyelőre csak az OLED tévéknél használja.
A HDR már megjelent a drága tévéknél , ugyanakkor közel sem biztos, hogy technológia végül elnyeri a tömegek tetszését. Néhány évvel ezelőtt a 3D is lendületesen indult, az igazi áttörés viszont elmaradt, mára pedig a technológia csendben visszahúzódott virtuális csigaházába. A HDR-nek egy területen könnyebb dolga lesz, ugyanis megfelelő látáson túl nem igényel semmiféle aktív vagy passzív kiegészítőt, szem- vagy fejfájást, illetve rosszullétet sem okozhat.
A technológiának ugyanakkor egyelőre nem sikerült lecsorognia a csúcskategóriából, az azt támogató modellekért még mindig mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, azokért a gyártók több ezer dollárt kérnek el - a legvalószínűbbnek jelenleg az tűnik, hogy a HDR jó ideig prémium szolgáltatás lesz, ami csak lassan, évek alatt ereszkedhet le az olcsóbb szegmensbe, hacsak időközben nem kerül a számkivetett 3D sorsára.
4K Magyarországon, 2017-ben
Mit lehet akkor nézni HDR-ben, vagy 4K-ban Magyarországon? Amikor hazaviszem a közel másfél millióba került Sony tévémet, hát……nem sok mindent. Egyelőre. Nagyon kevés olyan tartalom van, amivel egy HDR képes 4K tévét ki tudnánk használni. Ez egy darabig még szinte biztos, hogy így is lesz, de a dolgon nem igazán kell meglepődni: hiszen a Full HD-s tévékre, a 3D tévékre is jóval azok megjelenése után érkezett értékelhető mennyiségű (és minőségű) tartalom .
4K Blu-ray
Hol vannak még a 4K és HDR képes Blu-ray lemezek, lejátszók és videó játék konzolok, ha létezik is ilyen lejátszó, hát meglehetősen drága, azonban ezen a téren már látható az alagút vége.
Fokozatosan várható a 4K Blu-ray tartalmak megjelenése. Technikailag ez a legegyszerűbb megoldás a 4K tartalmak elérhetővé tételére, mert a sugárzásukhoz vagy letöltésükhöz szükséges a megfelelő bit ráta, az internetkapcsolat gyorsasága és a megfelelő sávszélesség, egy 4K Blu-ray lemezt viszont csak be kell tenni a 4K Blu-ray lejátszóba, és máris élvezhető a magas felbontású és minőségű tartalom.
A 4K Blu-ray specifikációi még finomodhatnak az utolsó simítások során, de jelenleg úgy tűnik, a dupla rétegű lemez 66 GB, a tripla rétegű 100 GB tárolására lesz képes, és mintegy 108-128 mbps olvasási sebességgel bír majd. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenleg elérhető 4K lehetőségeknél sokkal jobb minőségben lesz képes a filmeket prezentálni.
Lejátszásukhoz azonban nagyon valószínű, hogy olyan Blu-ray készülékre lesz szükség, amely különböző hullámhosszú lézereket használ, illetve HEVC formátumú fájlokat is képes dekódolni. Azaz, a jelenleg kapható 4K Blu-ray lejátszók, amelyek csupán felskálázzák a hagyományos Blu-ray tartalmakat 4K-vá, minden bizonnyal nem tudják majd lejátszani a 4K Blu-ray lemezeket
A jeleket átvivő kábelek terén is kell változtatnunk, mert a korábbi HDMI 1.4. kábelek bizonyos 4K jelt továbbítanak, de a HDR-t nem, ehhez be kell szereznünk a HDMI 2. kábelt a forrás és a tévénk közé.
Samsung UBD-K8500 4K Blu-ray lejátszója
A jövő
Ne tévesszen meg senkit, az áruházakban látott Tv képek, illetve videók, mert ezek demó anyagok, tiszta szemfényvesztés, mert a TV megvétele után, amikor hazaérünk és a nagy boldogságunkban csatlakoztatjuk a tévénket a szolgáltatóhoz, ekkor ér bennünket a „fekete leves”, mert ezeket a tévéket 4K forráshoz készítették, az pedig még nálunk a „Holdon” van.
Ez a magyar valóság 2017-ben, a TV műsorokat szolgáltatók terén. Sajnos nagy a lemaradás, még csak a HD adások jelentik a csúcsot és azokért is plusz díjat kell fizetnünk, akkor hol vagyunk még a 4K és HDR adásoktól. Akkor meg minek ezek a méregdrága TV-k.
Azért nem olyan sötét a helyzet, mert próbálkozások vannak a világban a HDR és a 4K terén, az egyik ilyen az „oline videotéka” (streaming), a másik pedig az Eutelsat 10A műholdon már beindult Európa első ultra HD felbontású csatornája, amelyről 4K, azaz 4096 x 2160 képpontos felbontásban másodpercenként 50 képkockás frissítési frekvenciával progresszív módon közvetítik a tesztműsorokat.
Streaming lehetőségek
Online videotéka
Már egy ideje léteznek olyan net alapú tartalomszolgáltatók, amelyek kínálatában megtalálhatóak a 4K filmek, sorozatok. Ezek elérése elméletben egyszerű, hiszen ha valaki előfizet, akkor válogathat ezek közül. “Apró” probléma, hogy az ilyen rendszerek Magyarországról hivatalosan nem érhetőek el. Jó hír azonban, hogy hamarosan ez változni fog, legalábbis az LG tévék esetében biztosan, ugyanis idén a szolgáltatások közé bekerülhet ez az opció is.
Azért akár tetszik, akár nem a 4K UHD TV-ké a jövő. A nagy gyártók ontják ezen tévéket és az árak is idővel nagy mértékben csökkennek. Jelenleg még a jó öreg HD tartalom uralja a piacot és ha nem is nálunk, de külföldön sorra jelennek meg a 4K és a 4K HDR műsorok és filmek. 4K TV csatornák még a „láthatáron” sincsenek.
Működik viszont 2014 óta az egyik fő trend az „OTT”, az „Over-The-Top”, ami nem szó szerinti fordításban „megszokotton túli televíziózás” jelent, azaz az Internetről lejátszott tartalmakat nézünk a streaminghez is tökéletes set-top boxok segítségével, melyek többsége 4K UHD támogatással érkezik. Ezen a pályán versenyez a Google a Chormecastjával, de megemlíteném itt az Apple TV-t is, vagy a Rokut .
Ezek a berendezések valójában set-top-boxok, és támogatják Interneten keresztül a 4K-s videók vagy streamek lejátszását. Ehhez legalább 25 Mbps-os Internet kapcsolat szükséges.
Ezeknek jelenleg sajnos Magyarországon, sőt Európába is elég kevés a felhasználási lehetősége. Például a „Roku” egy HDMI portba rakható mini számítógép, ami a wifire kapcsolva, Internet alapú médialejátszóként működik. Jelenleg főleg online tartalmakat játszik le.
Akkor nézzünk pár manapság Internet alapon fogható 4K/Ultra HD forrást a világban.
lyen az: Amazon,
M-Go,
Az igazi áttörést a 4K Blu-ray lejátszók és lemezek fogják hozni.
Mivel a 4K tévék képesek HD tartalom megjelenítésére, addig élvezhetjük a nagy felbontás látványát, úgy hogy csak nyugalom, még egy két évnek el kell telnie mire „teljes” lesz a tartalom. De ki tudja, hogy akkor megjelenik e már egy „újabb csoda”.